Bazsinka Zsuzsa és A végzet hatalma

– Nem túl sűrű ez az évadja? – kérdeztük az operaénekesnőt.
– Megszoktam a tempót Németországban, ahol több mint tíz évig énekeltem úgy, hogy közben a Magyar Állami Operaház tagja maradtam, vagyis ingáztam a két ország között. Tulajdonképpen jó, ha az ember ilyen leterhelt, a mostani bemutató pedig mindenképpen feldob: Richard Strauss az egyik nagy kedvencem! Szinte minden szerepét énekeltem, mert a német operaházakban állandóan műsoron vannak olyan művei is, amelyeket itthon sosem játszanak. Például az Ariadné Naxos szigetén, az Arabella vagy a Daphné. De énekeltem Elektrát is Karlsruhéban, Essenben, s Lipcsében is, ahol az eredeti ősbemutató volt. Elektra most Rálik Szilvia lesz, Oresztész pedig Szvétek László, a karmester Oberfrank Péter – sorolja Bazsinka Zsuzsanna.
– Egymás után két különleges rendezővel dolgozik. A Verdi-operában Vidnyánszky Attilával, a Strauss-műben Kovalik Balázzsal. Könnyű velük kijönni?
– Kovalik Balázzsal már dolgoztam együtt a diósgyőri várban, egy Don Giovanni-előadásban. Nagyon szeretem a munkamódszerét, azt, hogy sokat kíván az énekestől. Vidnyánszky Attilával pedig nagy élmény volt A végzet hatalma. Ő az a rendező, aki semmilyen statikusságot nem tűr meg az operaszínpadon, fantasztikus tömegjelenetei vannak, és még az áriák közben is mozgatja az énekeseket. Ez különösen ennél a nehéz Verdi-műnél rendkívüli hatást ér el. Nekem a Leonóra-szerep premier is, mert bár számos Verdi hősnőt énekeltem már, például Gildát, Traviatát, ez kimaradt. Ami nem is csoda, mert az Operaház 123 éves fennállása alatt mindössze négy alkalommal tűzte műsorára ezt az operát, utoljára 1990-ben. Külön öröm számomra Lukács Ervin karmesterrel együtt dolgozni. Rajta kívül Medveczky Ádám az, akitől a legtöbbet tanultam. Ma is ünnep számomra, ha ő áll a karmesteri dobogón. Egy jó karmester inspirálja az énekest, és nem tud lehetetlent kérni, mert látható értelme van annak, amit kíván – ez az énekesnő meggyőződése.
– Beszéljünk a készülő bemutatóról!
– Az Elektrát egy fürdőben játsszuk, modern ruhában, de még sokat dolgozunk rajta. Tulajdonképpen ritkaság, hogy alig egy hónapnyi különbséggel két ilyen fontos premierje van egy énekesnőnek. A közönségnek is fontos, hogy a több évi pangás után jó előadásokat láthasson az Operában, ahol szerencsére az új igazgató kinevezésével lenyugodtak a kedélyek.
Bazsinka Zsuzsanna 18 évvel ezelőtt végzett a Zeneakadémián. Többek között Andor Éva, Simándy József volt a tanára.
– Rengeteget tanultam tőlük, de a többiektől is. Ma is őrzök kottákat, amelyeken Patkó József vagy Dénes Erzsébet bejegyzései láthatók.
– Mikortól játszott Németországban?
– Ezerkilencszáz-kilencventől több mint ötven szerepet énekelhettem el német színházakban. Fejlődésemet nagyban segítette, s lehetőségnek sem volt utolsó, hiszen akkoriban a szopránok itthon sorban álltak a szerepekért. Végül a honvágy és a családom hozott haza, és Rózsika, a lányom, aki most már ötéves. Operaházi gyerek, már végigülte A végzet hatalmát! Nagyon boldoggá tesz a késői anyaság, egészen megváltozott tőle az életem. Ha kell, reggel négykor kelek, hogy tanulhassak, de nem bánom. Igyekszem minden szabad időmet vele tölteni, és élvezni a fejlődését. Fizikailag és lelkileg is feltölt a jelenléte. Olyan helyen lakom, hogy a fecskék a garázsban fészkelnek, és három kutyánk van. Mindig is kutyamániás voltam, a régi kedvencem, Gombóc szinte mindenhová elkísért. Kovalik Balázs is jól emlékszik rá, mert velem volt Diósgyőrben. Szerencsére a lányom is örökölte az állatok szeretetét.
– Zárjuk a beszélgetést ismét szakmai kérdéssel: milyen tervek foglalkoztatják még az évadban?
– Egyelőre elég ez a két premier, ami az évad első felére sűrűsödött. Nagy öröm, hogy meghívtak Leonóra szerepére Debrecenbe is, ahol Vidnyánszky Attila igazgató megrendezi A végzet hatalmát. Lesz még Pillangókisasszony előadásom novemberben. Egyébként sok Puccini-szerepet énekeltem már: Liut, Mimit, Angelica nővért. De az vitathatatlan, hogy a legnagyobb izgalommal a december 8-i Richard Strauss-bemutatót várom.