A Vörös szőnyeg és a tisztesség

Legújabb könyvének, a Vörös szőnyegnek az ajánlója felteszi a kérdést: tisztességesnek maradni a művészetben, a politikában és a szerelemben, lehetséges-e ez ma? Helyzet kérdése lenne a tisztességesség? Nem inkább egy belső folyamatról van szó?

Abszolút egy belső folyamat, és ezért nagyon érdekes a történetnek főhőse, egy Maja nevű színésznő. Ő bekerül egy olyan világba, ahol szinte kínálják magukat a lehetőségek, abban az esetben, ha megalkuszik. Művészetileg például, ha úgy játszik el egy szerepet, ahogy az a közönségnek a leginkább tetszik. Vagy akár ha avval a rendezővel bújik ágyba, akivel éppen kell, akkor sokkal egyszerűbb az élete és a karrierje. De ő nem ezt választja, sokszor botladozik is jobbra-balra, és nagyon drámai a sorsa. Az egész könyv az ő félkómás visszaemlékezéseiből áll, amely egy krízisből indul. Ráadásul egy politikusba szerelmes, aki megalkuszik és nagyon sikeres lesz, viszont nem is vállalja Maját. A harmadik szöge ennek az érzelmi háromszögnek egy meleg rendező, aki vállalja az érzelmeit és ezért el kell hagynia az országot. Nagyon sok oldalról van körbejárva a tisztesség kérdése.

Szintén az ajánlóban olvastam, hogy ez egy keserű közéleti tapasztalattal megírt történet. Ezek itthoni tapasztalatok?

A könyvben az itthoni politikáról – miután azt jól ismerem – festek egy tablót, illetve egy portré-galériát. Ez nem túlságosan hízelgő a politikusokra nézve, mert tapasztalataim szerint a közélet és a politika most olyan helyzetben van, hogy könnyű elsodródni benne. A politikus figuráim elég negatívak.

Apropó közélet. Gyakran összetévesztik önt Juhászné Lévai Katalinnal?

Néha összekevernek, ami most ugye különösen kellemetlen. Tényleg zavaró ez a névazonosság, de egyébként nem szoktak összekeverni minket, legfeljebb azok, akik mondjuk nagyon járatlanok a politikában. Nagyon más az életutunk

Kicsit más vizekre evezve, de maradván a belpolitikai aktualitásoknál, a női kvótáról kérdezném a véleményét, és Dávid Ibolya avval kapcsolatos állásfoglalásáról.
(Lévai Katalin erről a témáról írt cikke itt található)

A kvóta önmagában nem jó eszköz, segít, de nem megoldás. Segít, mert arányosabbá teszi a képviseletet a nők és a férfiak között. Erre szükség is van. De ha nincs egy olyan kulturális háttér és közeg, amelyik ezt a kérdést megfelelően kezeli, akkor sajnos visszaüthet a dolog.
Mondhatják, hogy kvótanő, így került be a köztudatba, mégsem veszik komolyan. Ez az egyik hátulütője a dolognak. Persze ettől még be kell vezetni, vagy lehet ezen gondolkodni.

A másik nagyon nagy kérdés az, hogy aki kvótával kerül be, abból profitál-e valamit a női társadalom. Az így bekerült képviselőnő képvisel-e női érdekeket? Mert akkor lenne értelme. Nemcsak az a fontos, hogy a nők száma több legyen, hanem az is, hogy olyan nők legyenek a törvényhozásban, akik komolyan veszik az esélyegyenlőség ügyét, és nőként női és gyerek érdekeket is képviselnek. Ez a kérdés megérne egy társadalmi vitát. (November 16-án lesz egy rendezvény a témáról a Képviselői Irodaházban Lévai Katalinnal és Lamperth Mónikával.)

Úgy érzi, hogy a kvótát ellenző két parlamenti párt aggályai jogosak?

Vannak jogos felvetések. Dávid Ibolya látott egy lehetőséget, hogy más véleményt mondjon, és egy kis pártnak állandóan fontos az, hogy markáns véleményt fogalmazzon meg, mert így tudja magát megmutatni. Természetesen ennek is van szerepe. Ez a politika.

Lát esélyt arra, hogy – kvóta ide vagy oda – az elkövetkezendő 30 évben Magyarországnak női miniszterelnöke legyen?

Elképzelhető, de nem könnyű. A politikában az tud nyerni, aki szövetségeseket tud maga mellé állítani. Egy miniszterelnök akkor vész el – lásd Medgyessy Pétert -, amikor nincsen mögötte egy erős szövetségesi tábor. A jelenlegi miniszterelnöknek az az ereje, hogy maga mögé tud állítani különböző érdekcsoportokat, szövetségeseket.

Elméletileg egy nő ezt nagyon jól tudja. Csak kamatoztatni kellene a politikában, ami tulajdonképpen a szövetségkeresésnek a tudománya. Úgyhogy nagyon is el tudom képzelni, hogy egy nő legyen akár miniszterelnök. Vannak erre kemény női jelöltek. Csak nem szabad elfelejtkeznie a női társadalomról, az érdekeik képviseletéről.
@@
Tudna egy példát mondani, hogy ki lehetne adott esetben esélyes?

Nem, ebben a pillanatban nem látok hiteles női miniszterelnök-jelöltet. Nem gondolom, hogy a mostani női politikusgárdából bárki aspirálna rá. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy nőből 3-5 éven belül miniszterelnök, amikor a miniszterelnökök úgy nőnek ki a fűből… (nevet)

És külföldön mi a helyzet? Például Hillary Clinton esélyeit hogy látja?

Jónak látom az esélyeit, nagyon ügyes és kemény nőnek tartom. Óriási hatalom van mögötte, mind pénzben és szövetségesben. De politikai tőke, ismertség és támogatottság szempontjából is erős. Ő például egy jó jelölt.

Egy friss felmérés szerint csatlakozásunk óta a magyarok elégedetlenek az Európai Unióval. Ezt vajon az unió kommunikációs problémája okozza vagy esetleg a mi elvárásaink voltak túl magasak?

A kettő együtt okozza, és főleg az, hogy nem igazán érzékelik az emberek, hogy mi hasznunk van az unióból. Ez lassan változni fog, minden új csatlakozó ország végigszenvedte az első éveket, ebben Magyarország nem kivétel.

2004-ben beléptünk az unióba, viszont még azt sem mindig tudják az emberek, hogy milyen hétköznapi jogokkal jár a tagállami státusz.

Például másfél éve, amikor beálltam a sorba az EU jelzésű tábla mögé a repülőtéren, fel kellett világosítani néhány utast arról, hogy nyugodtan beállhatnak ide ők is, ez nemcsak a diplomaták kiváltsága.

Látszik, hogy a hétköznapi egyszerűsítések – amik megkönnyítik az ember életét vagy kényelmesebbé teszik – sem mindig világosak az emberek fejében.

A bonyolultabb kérdéseket, mint például a strukturális és kohéziós alapok, össze-vissza keverik. Bár ezeket nem is feltétlenül kell pontosan ismerni. Mikor megépülnek az utak, az épületek, az iskolákat renoválják és elindul ötezer program, akkor viszont érdemes kihangsúlyozni, hogy ezek eu-s pénzből készülnek. Egy-két év még kell ahhoz, hogy a strukturális és kohéziós alapok pénzei Magyarországon beérjenek. Az eredmények – amikor már látszódnak – önmagukért fognak beszélni.

Azért állnánk ennyire távol az uniótól lélekben, mert nem egészen értjük?

Minden bizonnyal, de nem is könnyű érteni. Nekem is egy évembe került a monstre intézményműködés megértése. Ezzel szemben egyértelmű, hogy az unión kívül nincs élet. Nézzük meg: Románia és Bulgária is bent van már. Igyekszik Horvátország és dolgozik Törökország is, hogy bejuthasson. Egy közösséghez tartozás védelmet jelent, igaz, rengeteg kötelezettséggel is jár. Viszont egy olyan lehetőséget, olyan fejlődési pályát nyit meg az ország előtt, ami nem lenne adott az EU-n kívül.

Brüsszelben a különböző pártok által delegált képviselők mennyire képesek közösen fellépni a Magyarországot érintő kérdésekben?

Ebben a nagyon eldurvult belpolitikai helyzetben egyre kevésbé. Október 23-án Strassbourgban leszünk (az Európai Parlament minden hónapban egy hetet ott ülésezik) és felvetettük, hogy ünnepeljünk együtt. Válaszként egy levelet kaptunk Szájer Józseftől. Nem hajlandók velünk ünnepelni, mivel ők sajnos nemcsak arra emlékeznek, hogy mi történt október 23-án 56-ban, hanem a múlt évi véres drámára is, amit a kormány számlájára írnak. Ez egy nagyon szomorú dolog.

Határon kívüli ügyekben, a határokon túli magyarokkal szembeni atrocitások esetében tudunk közös nevezőre jutni.

A hazai belpolitikai kérdésekben ugyanúgy nem sikerül kint dűlőre jutnunk, mint ahogy a hazai politikusok itthon nem tudnak egymással.
@@
A szlovákiai Benes-dekrétumok kapcsán?

Akkor egységesek voltunk. A Benes-dekrétumok kérdése szlovák ügy, és az egykori kitelepítéseket mindenki elítélte. Azokban az esetekben, amikor valami határon kívül történik vagy régebben történt, van egyetértés. Azokban az ügyekben már nem értünk egyet, amelyek egy kicsit is érintik a mostani magyar kormányt vagy intézkedéseit.

Mit szól a népszavazás-tengerhez, amely ellepte az országot?

Ha három kérdést tett volna fel a Fidesz és azokban győzedelmeskedik, az rosszat tett volna a kormánynak. Most lesz x számú kérdés (ma még senki nem tudja megmondani, hogy hány kérdés lesz), amivel tulajdonképpen elhárult ez a probléma a kormány feje fölül.
Ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy a népszavazást nem szabad lejáratni.

Mit gondol a tandíjról volt esélyegyenlőségi miniszterként?

Nem egy igazságtalan intézkedés, ezért borzasztó hogy úgy állítják be, mintha ezen múlna bárkinek a léte. Az elszegényedést meg kell akadályozni illetve meg kell állítani. Viszont ennek semmi köze nincsen ahhoz, hogy például 300 forintot be kell-e fizetni vagy sem. Demagógak a kérdések. Persze, hogy mindenki azt fogja mondani, hogy nem, nem akarunk fizetni. Ennek a demagógiának kell valahogy az elejét venni, nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon.

A civil szféra, a civil szervezetek erősödtek a rendszerváltás óta?

A civil szervezetek, úgy tűnt, hogy újra magukra találnak a rendszerváltás pillanatában, egy nagyon hosszú, negyven éves álom, kényszeraltatás után. Mindenki azt gondolta, hogy lesznek és nagyon megerősödnek civil szervezetek. Sajnos átpolitizálódott a civil szféra, és a politikai rendszert képezi le. Ezzel a függetlenségét veszítette el, ami lényeges tulajdonsága kellene, hogy legyen. Nem is erős, tehát nem tud hosszú távra tervezni.

Ha egy civil szervezetnek jobboldali vagy baloldali kötődése van, csak akkor kap támogatást, amikor éppen a pártja kormányon van a pártja, egyébként nem. Ez teljesen ellehetetleníti egyrészt a civil öntudatot, másrészt a civilek hosszan tartó tervezését és fennmaradását is.

A környező országokban hasonló a helyzet?

Sajnos elég sok országban hasonló, a régi demokráciákban nem, mert ott a civilek már megtanulták, hogy erősek kell, hogy legyenek és függetlenek. Például Angliában és Németországban rendkívül erősek. Az új demokráciákban általában ez még gyerekcipőben jár, ugyanúgy, mint nálunk.

Várhatóan 20-30 év múlva jobb lesz …

Egy picit optimistább lennék, nagyon szeretném, ha ez hamarabb megtörténhetne, mert áldatlan állapot a mostani. Nagyon-nagyon rosszat tesz a civileknek is. Minden szempontból, a szellemi és az anyagi függetlenség irányába kéne elmozdulni.