A The Who és a Joy Division tragédiája a vásznon

Szédítő utazás: a The Who története (Amazing Journey: The Story of The Who – cím az együttes egyik dalára utal) című dokumentumfilmet Murray Lerner amerikai rendező és brit kollégája, Crowder készítette. Lernernek nem idegen a The Who: 1970-ben filmre vette Wight-szigeti híres koncertjüket. A brit "mod" bandák kedvencéről számos archív felvételt gyűjtöttek össze attól az időtől, amikor zenéjük mellett színpadi felszerelésük szétverésével hívták fel magukra a figyelmet egészen addig, amíg, a Tommy és a Quadrophenia rockoperák és egyre látványosabb stadionkoncertjeik révén igazi szupersztárokká váltak, miközben módszeresen pusztították magukat.

Ők voltak azok, akik a 60-as évek lázadó nemzedékének életérzését olyan dalokban fogalmazták meg, mint a My Generation, az I Can See For Miles, vagy a Won,t Get Fooled Again. Az eredeti csapatból már csak Pete Townshend gitáros-szerző és Roger Daltrey énekes nyilatkozhatott napjainkban – Keith Moon dobos 1978-ban, John Entwhistle basszusgitáros 2002-ben halt meg, egyaránt alkohol- és drogfüggőség következtében – de megszólalnak a kollégák, köztük Sting, aki játszott a Quadrophenia filmváltozatában, The Edge, a U2 gitárosa és Noel Gallagher is.

A brit punk kultikus zenekara volt a manchesteri Joy Division, amely 1977 és 1980 között a rock legsötétebb, legdepressziósabb zenéjét játszotta és a jövőtlenség olyan "himnuszait" alkotta meg, mint a Love Will Tear Us Apart, a She,s Lost Control és a Transmission. A banda, amely a náci koncentrációs táborok "vigalmi egységeiről" vette a nevét, Ian Curtis énekes-költő lelki mélységeket feltáró, komor előadásmódjára a súlyos basszusgitárhangokra, és elnyújtott gitárokra építette zenéjét és négy éven át az alternatív klubok kedvencei voltak. A Joy Division pályafutásának a súlyos epilepsziával küzdő Curtis öngyilkossága vetett véget. Ezt a történetet dolgozza fel két film is: az egyiket Anton Corbijn holland fotós rendezte Control címen, a Joy Division című művet pedig Grant Gee brit rendező jegyzi. Corbijn számos koncertfilmet és videoklipet készített már a Depeche Mode-tól a Metallicáig, és napjaink egyik legelismertebb rockfotósa. Ő készítette 1987-ben a U2 The Joshua Tree című világsikerű lemezének borítóját. Gee szintén a klipek világából jött, többek között a Radioheaddel és a Blurrel dolgozott. Corbijn művében Curtist Sam Riley angol színész személyesíti meg, Gee a dokumentumműfajt választotta.

Kevésbé tragikus, bár nem túl szívderítő Julian Schnabel Berlin című alkotása, amelyet egy tavalyi Lou Reed-koncertre épített. Az amerikai rockkrónikás ekkor állította színpadra 1973-as, korszakalkotó Berlin című lemezét, amelyet annak idején a rock "legsötétebb albumának" neveztek. Bár Reed túlélte drogos korszakát, a zene is időtállónak bizonyult. A brooklyni születésű Schnabel az egyetlen az említett rendezők közül, akinek nem volt köze korábban a zenéhez. Eddigi legismertebb munkája a kubai emigránsok között játszódó Mielőtt leszáll az éj (2000) volt.