A kutatás során a Grand Teton Nemzeti Parkban és a Yellowstone ökoszisztémában vizsgálták meg a farkasok befolyását a prérifarkas populációkra. A kutatók követték a rádiós nyakörvekkel ellátott prérifarkasokat, és kimutatták, hogy míg mindig több a prérifarkasok, mint a farkasok száma, azon területeken, ahol mindkét faj él, jóval kevesebb prérifarkas van.

A prérifarkasok populációjának sűrűsége 33 százalékkal alacsonyabb volt azon területeken, melyeken a farkasokkal osztoztak a Grand Tetonban, és 39 százalékkal alacsonyabb a Yellowstone-ban, ahová a farkasokat nemrégiben ismét betelepítették. A rádiós nyakörvvel rendelkező prérifarkasok mintegy 16 százaléka esett áldozatul a farkasoknak.

Relative biztonságot nyújt a csoportba verődés, anélkül nagyobb a valószínűsége annak, hogy a prérifarkasok a farkasok vacsorájaként végzik. A magányos prérifarkasok is nagyobb eséllyel hagyják el a farkasok által is belakott területet, mint a csoportban élők.

"A vizsgálat az eddig bizonyítatlan hipotézist tesztelte, miszerint a farkasok korlátozzák a prérifarkasok területét és számát azon helyeken, ahol a két faj egymással verseng" - mondja Kim Murray Berger kutató. "Ezen példa során a vizsgálat alátámasztja ezen teóriát, ám, ha a prérifarkasok csoportban vannak, akkor van esélyük a farkasok ellen".

Az emberek valójában jóval nagyobb veszélyt jelentenek a prérifarkasokra, mint a farkasok, a vizsgálat során az állatok 29 százalékának halálát emberi tevékenység okozta.