Néma horrorfilmet nézhetünk orgona-improvizációval a Palotában

Több mint nyolcvan év távlatából az orgonakíséretes némafilm különleges hagyományát eleveníti fel Thierry Escaich a Művészetek Palotájában, amikor a Rupert Julian által 1925-ben rendezett, Az operaház fantomja című klasszikus horrorfilmet orgona-improvizációval kíséri. A premier közönségét döbbenetbe dermesztő kultikus arc, amelynek maszkját kötelező tananyaggá tették a filmakadémiák maszkmesterei, a pszichológiai dráma érzékeny mikroklímája éppen "testre szabott" feladatot jelent a neves francia művésznek. Őt ugyanis nem annyira a pergő cselekmény, a burleszkes gegek inspirálják; inkább a lélek rejtett üzeneteit és a mély összefüggéseket érzi improvizációit éltető múzsájának.

A filmet már nagyon sokszor látta, most célja a hangszer alapos megismerése, amelyen otthonosan tudj tájékozódni, hogy egészen szabadnak érezhesse magát. Nem gondol ki előre zenei témákat, mivel azt szeretné, ha teljesen spontán maradna az improvizáció. Hogy ne pusztán a film kíséreteként funkcionáljon, de álljon meg a saját lábán is.

Így készül szeptember 19-i hangversenyére Thierry Escaich, aki 1997 óta – Maurice Duruflé kései utódaként – a párizsi St-Etienne-du-Mont templom orgonistája, a francia orgonistaiskola nagy múltú improvizációs hagyományának világszerte elismert nagykövete. Művészete színességére, improvizációi kiszámíthatatlan fordulataira, ötletességére utalva a Diapason nevű francia szaklap korosztálya egyik legcsodálatosabb kaméleonjának nevezte. Technikai tévedhetetlensége, játékának könnyedsége, valamint határokat nem ismerő képzelőereje okán a kritika többször is zseniként írt róla.