A MAL a következő kérdésre gyűjtheti az aláírásokat: Egyetért-e Ön azzal, hogy az Európa Uniós jogharmonizáció keretében az 1978. évi IV. törvénybe a Büntető Törvénykönyvről bekerüljön, mint bűncselekmény a Holokauszt tagadásának tényállása, mely szerint bűntettet követ el az a személy, aki nyíltan felvállalva hirdeti, hogy nem történt a német koncentrációs táborokban zsidó és cigány népirtás, azaz tagadja a Holokauszt megtörténtét?

Magyarországon a holokauszt tagadásának Btk-ba való vételére irányuló kezdeményezés nem új keletű történet. A magyar médiában évek óta megy a huzavona; sem az értelmiség, sem a pártok nem jutnak dűlőre a kérdésben. MSZP-s politikusok korábban már kezdeményezték a Btk. módosítását, mely a gyűlöletbeszéd és a holokauszt-tagadás szankcionálását tartalmazta, ám mikor kikerült, hogy az unió a hazai alkotmányos gyakorlatnál szigorúbban szabályozná a gyűlöletbeszédet, kikerült a tervezetből. Azóta csend van ezen a vonalon. Az SZDSZ, a Fidesz és az MDF azonban nem akarja, hogy törvénybe kerüljön a gyűlöletbeszéd, mert szerintük a szólásszabadság ilyen korlátozása a demokrácia alapjait rengetné meg.

Holokauszt-tagadók

Az egyik leghírhedtebb közülük is a brit brit publicista és történész, David Irving, aki eddig legalább 30 könyvet publikált. Szerinte az auschwitzi gázkamrák nem léteztek, mivel azok csupán „a lengyelek ügyes turistacsalogató attrakciói”. 1977-ben kiadott, majd 1991-ben új fejezettel kiegészített, Hitler háborúja című könyvében pedig azt állítja: Hitler - legalábbis 1943-ig - nem tudott a „végső megoldásról”, vagyis a zsidók megsemmisítéséről. Ezen kijelentéseiért Ausztriában három év letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. Mikor hazánkba jött könyvének magyar nyelvű bemutatójára, rögtön kapott is az arcába: "David Irving, nevetséges pojáca vagy, ez az ország nem kíván téged”- mondta akkor a liberális Kóka János.

Irving igen népszerű a magyar szélsőjobboldal berkeiben, szívesen hivatkoznak műveire, mi több Felkelés című könyvét is kiadták, melyben arról ír, hogy '56-os felkelés első két napja zsidópogrom volt: a tömeg fellázadt a "kommunista zsidó kormány ellen". Úgy fogalmazott, hogy "az úgynevezett nemzetiszocialista terror helyszíneire" tett iskolai kirándulások az "agymosást" szolgálják.

Marcel Wöll még csak 24 éves volt, de már képviselői mandátummal bírt Hessen tartományban. És bár a szélsőjobboldali Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) embere volt, politikusi karrierjén hamar repedések keletkeztek, amikor követelte a náci bűncselekmények helyszíneire irányuló iskolai kirándulások állami támogatásának beszüntetését. Egy német bíróság négyhavi börtönbüntetéssel "jutalmazta” a kijelentését.

Ebbe a társaságba tartozik Jürgen Gráf svájci író is, akit 2000-ben Irán fogadott be, mert 80 oldalas holokauszt-tagadás alapvetéséért 15 hónap börtön fenyegetett hazájában. Ugyanabban az évben Irán bécsi nagykövetsége adott menedéket egy Wolfgang Fröhlich osztrák mérnöknek is, aki egy két évvel korábbi bírósági tárgyaláson megkérdőjelezte a Ciklon-B használatát a holokauszt idején.

Magyarok a holokausztról

A Szonda Ipsos egy felmérése szerint a magyar lakosság 91 százaléka hallott már Auschwitzról, ezzel tájékozottabbak vagyunk, mint Nyugat-Európa. A holokauszt időpontját a válaszadók kétharmada, míg az áldozatok számát már csak egyharmada tudta. A felmérésből az derült ki, hogy a holokauszt tagadásának ideológiája kevéssé ismert Magyarországon (csak 26 százalék hallotta az állítást, hogy a holokauszt nem történt meg). Oka ennek az államszocialista időszakra jellemző, e kérdésben is érvényes szigorú tiltás is. Még a nyíltan antiszemiták többsége sem hiszi, hogy a holokauszt nem történt meg. A holokausztot tagadók száma elenyésző; sokkal kisebb, mint Nyugat Európában. A Holokauszt-revizionizmushoz kapcsolódó nézetek azonban elterjedtek. 2003-ban a megkérdezettek 4 százaléka gondolta úgy, hogy Auschwitzban nem is voltak gázkamrák. Az eredmények azt mutatták, hogy nincs erős korreláció a holokausztot illető ismeretek mértéke és az antiszemitizmusra utaló álláspontok között. Vagyis Magyarországon sok antiszemita a második világháborús zsidóüldözések ismerete ellenére is fenntartja zsidóellenes attitűdjét.

A történelmi felelősségvállalást és a jövőt tekintve is jelentős változások történtek: drámaian csökkent azok aránya, akik úgy vélték, hogy a témát a napirendről le kellene venni. Míg 1995-ben még közel háromnegyede vélekedett így, addig 2003-ban már csak 42 százalék.

Nemzetközi vizeken

A nemzetközi viszonylatot tekintve a holokauszt tagadása már tilos Németországban és Ausztriában, míg Nagy-Britanniában a szólásszabadság égisze alatt megengedett, ha nem kelt gyűlöletet. Lengyelország és a Balti államok azonban azt követelik, hogy a szabályozásnak a sztálini érában, a Szovjetunióban elkövetett bűntetteket is magában kell foglalnia. Ezzel szemben Európából kilépve már más a helyzet. Nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, amikor Mahmúd Ahmedinezsád iráni elnök több beszédében tagadta, illetve „mítosznak” minősítette az európai zsidóság nagy részének kiirtását a II. világháború idején. Az iráni elnök "javaslatot” tett a zsidó államnak Európába való "áthelyezésére", mivel szerinte a zsidók szenvedéseiért az európai államok a felelősek, és a holokauszt „mítoszát” csak ürügyként használják a zsidók közel-keleti jelenlétére. Az elnök kijelentéseit az ENSZ főtitkárától kezdve az amerikai elnökön át az európai vezetőkig egyöntetű felháborodás és elutasítás fogadta. Majd ezek után Irán a náci népirtást megkérdőjelező személyeknek felszólalási lehetőséget adó konferenciát rendezett Teheránban, melyet a szintén meghívott Tony Blair, akkori brit miniszterelnök „sokkoló, nevetséges és stupid” rendezvénynek titulált. Az ENSZ Közgyűlése Irán akciójára reagálva a holokauszt-tagadást elítélő határozatot fogadott el, melyet a tagországok egyhangúlag, szavazás nélkül elfogadtak Iránt leszámítva.

Az Európai Unóban hat évnyi vita után a bel- és igazságügyi miniszterek áprilisban ismét a közös rasszizmus elleni szabályozásról tárgyaltak, és hároméves szabadságvesztéssel büntetnék a faji gyűlöletkeltést vagy a népirtások - mint a holokauszt - tagadását.