Persze mondott ő sok mindent a rendőri intézkedések kapcsán is, amikor rendőrállamot kiáltott, meg a pártállami diktatórikus időszak visszatértét vizionálta, de most megdicsérte a rendőröket. Azonban rögvest kijelentette, hogy ez a rendőrség már nem azonos az őszivel, mivel ez polgárbarát rendőrség volt, míg az előző egy pártállami időszakból itt maradt szörny sereg. Hogy mindez miként változhatott meg ilyen hamar, arra útmutatást ad az a kijelentése, hogy ma már más vezetők irányították a rendőrséget.

Azt most talán felejtsük el, hogy ugyanaz a Gergényi vezette a budapesti seregeket és ugyanazok a rendőri vezetők és közrendőrök ügyeltek a rendre, mint eddig. Morvai Krisztina vélekedése, miszerint a rendőrségen belül két ideológiai irányzat létezik: a polgárbarát és a diktatórikus posztkommunista vezetés, kicsit meglepő. Azt senki sem tagadhatja, hogy vannak olyan rendőrök, akik még dolgoztak a régi rendszerben is, de botor feltételezés lenne azt állítani, hogy ők 18 év alatt máig arra vártak, hogy végre üthessék az utca népét, ahol érik, mert akkor nekik jobb lesz a közérzetük. Ha ők úgy gondolkoznak, ahogy Morvai Krisztina feltételezi, akkor miért nem verték szét ezek az emberek a taxisblokádot és több más, hasonlóan nagy volumenű utcai megmozdulást? Vagy eddig hibernálták magukat és most olvasztották ki őket, hogy szétverjenek maguk körül mindenkit, aki az utcán őgyeleg?

Nem sokkal logikusabb, hogy vannak olyan események, amik még ismeretlenek egyes rendőri vezetők számára, ezért nagyobb hibaszázalékkal oldották, vagy egyáltalán nem oldottak meg egy szituációt? Nem logikusabb, hogy a sérülések garmadáját elszenvedett rendőrök akarva akaratlan feltüzelt állapotban várták a revans lehetőségét és akit elértek, azokon töltötték ki a bosszújukat, nyilvánvalóan hatalmas hibát követve el ezzel az ostoba bosszúhadjárattal? És legvégül nem logikusabb, hogy ezek a rendőrök lehiggadva, átgondolva a helyzetet, a szerepüket sokkal fegyelmezettebben cselekedtek?

Miért feltételez Morvai Krisztina azonnal két szélsőséges végletet ott, ahol ugyanolyan emberek vannak, mint bárhol máshol az országban? Talán a közértesnél is csak kétfélét ismer: polgárbarát és posztkommunista közértest? Olyan, hogy közértes nincs számára? Olyan, hogy rendőr nem létezik? Miért kell tudatosan kettészakítani a társadalom minden szegletében az embereket?

Ez a mentalitás egyfajta fanatikus hozzáállást sejtet, ahol a túlzó lendület alkalmatlanná teszi a cselekvőt a dolgok komplex értékeléséhez, áttekintéséhez. Értem Morvai Krisztina lelkesedését, harcosságát, de ha egy cseppet lelassítaná ezt a mindent elsöprő energiát, talán jobban átláthatná azt, amiről primer indulatból véleményt alkot. És akkor talán nem mondana ilyen, embereket előítélettel kezelő kijelentéseket, melyekkel önmagát zárja ki a társadalomból.