A szociális viselkedés rendkívül ritka a pókféléknél, ezen lények tipikusan agressziójukról, okos vadászati módszereikről és ragadozó kannibalizmusukról híresek. Linda Rayor, a Cornell egyetem kutatója szerint, ez volt a legjobb példa arra, hogy pókféléknél barátságos viselkedést figyelhetett meg. A kutatót lenyűgözte, mennyire interaktívak a csoportok. Állandóan megérintik egymást, és kapcsolatban vannak utódaikkal is.

Rayor és csapata két, az ostorlábúak családjába tartozó pókfajt vizsgált meg. Ezen apró pókok - Phrynus marginemaculatus - igen elterjedtek Floridában, jóval nagyobb fajaik - Damon diadema - pedig Tanzánia, és Kenya erdőségeiben valamint barlangjaiban.

Nyolclábú rokonaikkal ellentétben, az ostorlábúaknak csak hat járólábuk van, mivel első pár "ősi" lábuk ostorokká fejlődött, melyekkel a pókok környezetüket térképezik fel. Az ostorszerű tapogatók - melyek akár a pók testméretének hatszorosára is kinyújthatóak - 360 fokban elhajlíthatóak, és apró szőrökkel fedettek, melyek a finom mozgásokat is érzékelik.

Az üvegházakban megfigyelt két pókcsaládnál a kutatók gyakran látták, ahogy azok utód-utód és anya-utód kapcsolatba kerülnek. Az egyik kísérlet során az utódokat eltávolították a fészekből és véletlenszerűen egy nagy, ismeretlen ketrecbe rakták őket. Néhány perc elteltével az apróságok összegyűltek. Mindkét faj nőstényei gondozzák utódaikat. Gyakran az anya utódainak gyűrűjében ül és lassan simogatja azok testét és ostorait. A P. marginemaculatus esetén a simogatás állandó volt, a három hetes apróságok szintén simogatták a mamát és egymást is. (fotó: Linda Rayor)

Míg ezen békés viselkedés a P. marginemaculatus esetén felnőttkorban is folytatódik, a D. diadema esetén a fiatalkor sokkal durvább. Amint ezen pókok elérik az ivarérettséget, a kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy hamar kinövik ölelkezős viselkedésüket. A fiatal pókok hiányzó vagy sérült lábai harcokra utaltak. Rayor szerint ezen pókok szociális viselkedése rejtve marad visszavonult életmódjuk miatt. A pókok gyakran lapos testüket a barlangok keskeny réseibe és egyéb rejtekhelyekre rejtik el. Emellett színük is beleolvad a környezetbe. A korábbi kutatások főleg a láthatóbb jellegzetességekre fókuszáltak, többek között a kifejlett egyedek párosodási és harci szokásaihoz, ezért a kutatók azt hitték, hogy a pókok magányos ragadozók.

Az ilyen szoros családi kapcsolatokban élő pókok biztonságot találhatnak a ragadozók elől, különösen akkor, ha az anya megvédi őket az elhaladó éhes ellenségtől. A csoportok emellett megoszthatják egymással a zsákmányt, bár Rayor még ezt nem figyelte meg, közölte a hirado.hu.