„Gyurcsány egy senki”

A Népszabadságban közölt ominózus Szembenézés egyik pontjában Gyurcsány Ferenc így fogalmazott: "Nem lehet egyszerre igent mondani Nagy Imrére és Kádárra. (…) A magyar demokratikus baloldalnak választania kell Nagy Imre és Kádár János egymással szemben álló öröksége között, és büszkén kell vállalnia, hogy Nagy Imre politikai, szellemi örökösének tekinti magát, így pedig éppen Kádárral szemben is fogalmazza meg és fogadja el ezt az örökséget”. Majd erre ráerősítve az MSZP kongresszusán – ahol némi zsarolás után megválaszttatta magát pártelnöknek – felszólította a párttagokat is, hogy határolják el magukat Kádár János emlékétől. Ez volt az az állásfoglalás, mely kiverte a biztosítékot, és nem csak a párton belül. Ráadásul Gyurcsány demonstrálva új krédóját, be sem költözött a Köztársaság térre.

Feri, ne már

Az akció után rögtön fel is vetődik a kérdés, hogy ha Gyurcsány megtagadja Kádár szellemét, akkor vajon azokra a párttagokra is hasonló sors vár-e, akik a Kádár-éra alatt már aktívan politizáltak. Az 1956-os Intézet vezetője szerint inkább csak állásfoglalásra akarja készíteni a pártelnök-miniszterelnök a régi motorosokat.  Horn Gyula és Lendvai Ildikó először homokba dugta a fejét  „Feri, hagyjátok abba a Kádár-korszakkal kapcsolatos nyilatkozatokat. Kell újabb front? Nincs elég?”- reagált Horn. „Feri, nem a Kádár-korszak értékelése a lényeg” – replikázott a frakcióvezető. Majd Horn Gyula mégis  megpróbált a miniszterelnök kérésének eleget tenni, még ha nem is pontosan úgy, ahogy azt Gyurcsány elképzelte. Emlékezetes, hogy Horn Gyula szociáldemokrata politikusnak nevezte Kádár Jánost az MSZP Nyugdíjas Tagozatának vendégeként tartott fórumon. A másik Horn (Gábor, SZDSZ) meg rögtön fel is kapta a cukrot, hogy miért magasztalja Horn Gyula negyven év magyar diktatúrájának legfőbb vezetőjét. 

Az 1956-os Intézet főigazgatója Horn Gyula kijelentését történelmi szempontból értékelhetetlennek tartja, ugyanis Kádár soha nem volt szociáldemokrata. Bár volt tagja a Szociáldemokrata Pártnak, de tudjuk, hogy az illegális Kommunista Párt megbízásából épült be. „A magyar államszocialista rendszer reformperiódusát azért nehéz összekeverni egy szociáldemokrata politikával. Horn nem is tette, csak neki az a meggyőződése, hogy nem kellene beszélni a múltról, mert az úgy jó, ahogy van, és úgy fejti ki áldásos hatását, ha nem határolódunk el tőle és nem is mondjuk, hogy annak örökösei vagyun, és hallgatunk róla. Ez a struccpolitika rövidtávon jó lehet, de szocialista pártnak előbb-utóbb fel kellett volna építeni egy hagyományvonalat, és az aligha kerülhette volna meg a fennáló kérdést”, fogalmazott. Rainer M. szerint a miniszterelnök megértette, hogy erre szükség volt.

Az ’56-os intézet igazgatója szerint persze az állásfoglalás kicsikarása mellett mélyebb okok is meghúzódnak a háttérben, mégpedig, hogy milyen hagyományt válla az MSZP a jövőben, és milyen hagyományvonallal azonosul. Gyurcsány megmozdulása pedig egy új hagyományvonal kiépítését célzó kísérlet, ami nem felvált egy korábbit, hanem konstruál egy olyat, mely eddig nem volt, vákuumot töltve ki ezzel.

Nagy Imre is kommunista volt, még ha csak a maga módján is

György Péter az Élet és Irodalomban március 13-án közölt cikkében arra keresi a választ okfejtésében, hogy miképp nyúlhat szociáldemokrata értékekehez és példaképekhez egy olyan párt, melynek szociális érzékenysége egyenlő a nullával. „Az MSZP-nek nincs semmiféle elképzelése arról, hogy mit jelent a nemzetállamok utáni nemzeti kultúra. (…) Ennek a pártnak máig nem volt egyetlen végiggondolt és érvényes szava a globalizáció ellentmondásairól, a kapitalizmus válságáról, annak különféle reformjairól. Vezetőit nem nyomasztja az sem, hogy a Föld lassan megfő vagy épp kihűl”, írja az esztéta. Rainer M. jános szerint ezek a témák a szociális érzékenység általános kérdéskörén túl vannak. Érdekesebbnek tartja viszont a szociáldemokrata hagyományt, mely szerinte a „Nagy Imre vagy Kádár János” feltevésből teljesen kimaradt. A szocdem vonal ugyanis 1948-ban megszakadt, 1989-ben pedig nagyon más feltételek közt éledt újjá, ha egyáltalán újjáéledt. „Az MSZP szociáldemokrata pártnak deklarátla magát és néhány verbális utalás tett az 1948 előtti szociáldemokrata hagyományra, de látványosan nem ápolta, ezzel elismerte, hogy valójában az elsődleges hagyomány kérdése az állampárti korszakkal függ össze, melynek a két politikus szerplője volt. A forradalom tagadta ugyan az állampárti kérdést, de ebben a folymatban helyzkedett el; attól, hogy Nagy Imre vállalta a mártíriumot ’56-ért, nem vált szociáldemokratává, attól még kommunistának vallottta magát, csak sajátos kommunistának”, fogalmazott Rainer M..

Az 1956-os intézet főigazgtója szerint itt arról van szó, hogy egy párt a hagyományok alapján kiépít bizonyos értékeket, a Kádár János versus Nagy Imre kérdés pedig patriotizmus értékére utal, mely elutasítja az állampárti örökséget, mely eddig egy lappangó örökség volt. „Ugynais sem Gyurcsány, de még Horn Gyula sem vallotta magát Kádár János örökösének, és tartották tiszteletben Kádár hagyományait. Ilyet nem mondtak, de az ellenkezőét sem. Ennek a gesztusnak az a lényege, hogy egy tradícióteremtés keretében elhatárolaja magát az állampárti múlttól, és vele szemben egy jelenkori patrióta hagyományra épít”, fogalmazott a történész.

Nincs is baloldal

György Péter ÉS-ben megjelent cikkében arra jut, hogy Kádár János és Nagy Imre közti választást a pragmatizmus trükkje, mely válsághoz vezethet a baloldalon, ám az esztéta szerint már baloldal sincs. Rainer M. egyetért abban, hogy azok a politikai eszmerendszerek, melyeket használunk, ezek közül egyik sem érvényesül a maga tiszta formájában és a bal- és jobboldaliság is egyszerre van jelen a pártokban. A Kádár-könyvével nagy viharokat kavart Moldova György ennél még élesebben fogalmaz: szerinte ugyanis ez az MSZP soha nem is volt baloldali. Nem először hallhattuk tőle, hogy az MSZP az árulás jegyében jött létre, a Kádári-örökség megtagadásával és a kapitalizmus restaurálásával. A közíró egyetlen okra vezeti vissza, hogy az MSZMP jogutódpártja maradtak: és ez pedig az MSZMP-től örökölt vagyon.

Rainer M. szerint azzal, hogy Gyurcsány állást foglalt sem pártján belül, sem pártján kívül nem fog rosszul lecsapódni, és a közbeszéd is nyer ezzel a húzással, mivel bizonyos fogalmak kikerültek a homályból.

Kádár Gulliver, míg Nagy Imre ás Gyurcsány csak törpe

Moldova György számára teljesen érthetetlen, hogy Gyurcsány mit akar Nagy Imrétől. „Mert az lehet, hogy az MSZP magát, mint szociáldemokrata pártot határozza meg, ám azt a miniszterelnök elfelejtette, hogy Nagy Imre az ’50-es években egy véresszájú könyvet írt a szociáldemokrácia áruló tendenciájáról. De túl ezen nehéz eldönteni egy párt számára, mit jelent Nagy Imre, mert lehet, hogy mártír volt, de nincs eszmei hagyatéka, nem képvisel olyan politikai vonalat, mely egy párt számára követendő példa lehetne." A Nagy Imréhez való fordulás Moldova szerint a „szokásos hadova”. „A kádári örökség ezzel szemben világos: pragmatista volt, akinek minden lépését, hatalmának 33 éve alatt az irányította, hogy hogy lehetne az ország jólétét emelni. Nem volt egy nagy elméleti szakember, de pragmatista volt. Ezzel szemben Gyurcsány egy senki, akinek nagyon jót tenne, ha hallgatna, mert voltaképpen annak a bizonyos véreskezű Kádár pártjának a tagja volt”, mondta. Moldova György felemlítette Gyurcsány Ferenc néhány korábbi megnyilvánulását is: „Olyan kijelentései vannak, hogy a Horthy-rendszerben több demokrácia volt, mint a Kádár-rendszerben. Azt is mondta, hogy ha választani kellene miniszterelnöki példaképet, akkor nem Kádárt, hanem Bethlen Istvánt választaná, aki az 1919-es ellenforradalom restaurációját vezényelte. De ezzel együtt is nagyobbra tartom, mint Gyurcsányt”. Mindemellett a Kádár János című könyv szerzője úgy gondolja, hogy Kádár nem szorul védelemre, mert ő ebben az országban otthon van és szent az emberek előtt, akik emlékeznek rá, hogy soha a magyar népnek olyan élete nem volt, mint az ő vezetése alatt. „Ha Nagy Imrét vagy Gyurcsányt szembeállítjuk Kádár emlékével, akkor A Gulliver utazásai című Swift regénynek az a jelenete jut eszembe, melyben egy ünnepségen a törpék Gulliver lába alatt mennek át, akik alulról láthatják harangozó nemiszervét", mondta a közíró.

Moldova egy követségi fogadás párbeszédét ragadta meg az MSZP Kádárhoz fűződő viszonyának megvilágítására, melyet Szekeres Imrével folytatott. Moldova megkérdezte, hogy miért nem visznek július 6-án Kádár halálának évfordulójára egy szál virágot a sírjára. „Megállapodásunk van az SZDSZ-szel, hogy nem ápoljuk Kádár emlékét”,  jött a válasz az MSZP elnökhelyettesétől.

Ürügy a költözésre

Schmidt Mária úgy véli, Gyurcsány kijelentései csak ürügyet jelentettek ahhoz, hogy a miniszterelnök áttehesse székhelyét a Vérmező utcába. A Terror Háza Múzeum igazgatónője azt sem igazán látja megvilágítottnak, miért választotta az MSZP új pártelnöke Nagy Imrét példaképnek, de ha már így tett, akkor azt jobban is kifejthette volna. Schmidt – aki a Hírextra kérdésére Gyurcsányt beszélő automatához hasonlította – elképzelhetőnek tartja, hogy csak a pillanat hevében tette a fenti kijelentéseit, mindenesetre furcsának tartja, hogy úgy jellemzi a Kádár-korszakot, „mint egy egypárti diktatúrát egy olyan gazdaságban, mely vereséget szenvedett”. A történész szerint több szempontból is értelmezhetetlen ez az állítás. A történész úgy gondolja, hogy igencsak ellenmondásos, hogy a kormányfő nemrég még a vörös csillagot akarta újra legalizálni egy olyan országban, ahol ez milliók érzékenységét sérti, most pedig egyszerre csak kijelenti, hogy nem vállal közösséget a diktatúrával. Arról nem is beszélve, hogy egy évvel ezelőtt épp a most megtagadott Kádár-rendszer két prominens alakját tüntette ki. Ezzel együtt Schmidt egyetért azzal, hogy el kell kezdeni arról beszélni, hogy mi az, ami vállalható a rendszerváltás előtti időszakból és mi az ami nem. De véleménye szerint ezt a magyar társadalomnak kell megválaszolnia, és nem egy miniszterelnök vagy egy pártelnök dolga, hogy eligazítsa az embereket ideológiai kérdésekben, és elmagyarázza, mikor mi a trendi. A Terror Háza Múzeum igazgatója azzal egyetért, hogy legyen koherens ideológiája egy pártnak, és sajnálja, hogy az MSZP-nek nincs, hiszen miközben szociáldemokrata, illetve baloldali pártnak határozza meg magát, aközben neoliberális gazdaságpolitikát erőltet az országra.

A történész megjegyezte: a helyzet a megvitatására a XX. Századi Intézetben rendeznek a közeljövőben egy Kádár-konferenciát.