Betegcsere: nem volt vészes a mulasztás

A szakvélemény szerint a sértett halála és a késedelmesen elvégzett idegsebészeti műtét között ok-okozati összefüggés nem állapítható meg. Az idős férfi kórházi felvételekor az őt megvizsgáló orvosok nem tapasztaltak olyan tüneteket, amelyek sürgős neurológiai vizsgálatot indokoltak volna.

Juhász Zsuzsanna bíró közölte, 2006 őszén az ügy harmadrendű vádlottja súlyos közlekedési balesetet szenvedett, s nincs olyan állapotban, hogy nyilatkoztatni lehetne. Védője szerint felépülése egy éven belül nem várható, ezért állapotával kapcsolatban orvos- és elmeszakértői vélemény elkészítésére van szükség. A tárgyalást a bíróság május 18-ra napolta el, amikor a perbeszédeket követően ítélet várható.

Az elsőfokú eljárás, melyben az ügyészség egy beteghordót és egy ápolót foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetéssel, két orvost pedig foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetéssel vádol, 2005. október 19-én kezdődött.

A vádirat szerint 2004. július 3-án az elsőrendű vádlott, a szegedi városi kórház egyik beteghordója megszegte a rá vonatkozó írott és íratlan szakmai szabályokat, amikor azonosítás nélkül vitt el CT-vizsgálatra egy kommunikációképtelen, idős férfit.

A betegnél a vizsgálat koponyán belüli vérzést állapított meg, mivel azonban a dokumentáción nem az ő neve szerepelt, egy hasonló korú kisteleki ápolt került át az idegsebészeti klinikára, akit ott meg is műtöttek. A férfi a műtét következtében fellépő vérzés miatt - amely a szakértői vélemények szerint a legnagyobb gondosság mellett is felléphetett - néhány nap múlva elhunyt. A másik beteget több órával később szintén megműtötték, ő - a vizsgálatok szerint a betegcserétől függetlenül - szeptember végén halt meg.