Nyestmentesítés kíméletesen

Természetes élőhelyük pusztulása miatt világszerte egyre több gerinces faj urbanizálódik. Hazánkban számos emlős, például a sün, néhány denevérfaj, a nagypele, a mókus, a nyest és a menyét városi előfordulása ismert. Sőt, az utóbbi évek felmérései alapján már városlakónak számít a borz és a vörös róka is - számol be a National Geographic.

„A nagyvárosok összefüggő, nagyobb kiterjedésű zöld területei kitűnő élőhelyet biztosítanak az urbanizálódott vadak számára: elsősorban azok a területek, amelyek valamilyen zöld folyosóval kapcsolódnak vagy korábban kapcsolódtak a városon kívüli területekhez. Jó példa erre Budapesten a Rákoskeresztúri köztemető, ahol kis szerencsével fácánt, nyulat, de akár őzet is láthatunk” - mondta a National Geographic Online-nak Heltai Miklós, a Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének oktatója.

A legsikeresebb városi térhódító hazánkban minden kétséget kizáróan a nyest, a legkisebb településektől egészen a fővárosi belső kerületekig mindenütt megtalálható. A városi életmódhoz való kitűnő alkalmazkodását bizonyítja, hogy a Szent István Egyetem és az ELTE városi ragadozókkal foglalkozó kutatói igazolták már a faj jelenlétét többek között a Szent István Bazilika, a Múzeum körút vagy a Margit-híd környéki házak tetőterében is.

Megváltozott étrend

A nyestek városi megjelenése és elszaporodása egyrészt azzal magyarázható, hogy a városokban lévő nagy belmagasságú üres padlások kitűnő búvóhelyet jelentenek, valamint az emberi szemmel sivárnak tűnő városok jó táplálkozóhelyül is szolgálnak.

„Míg a természetben élő nyestek elsősorban gyümölcsökkel és kisemlősökkel táplálkoznak, a városban élőknél megfigyelhető, hogy a táplálék összetétele eltolódik a madarak felé, valamint másodlagosan gyümölcsöket is fogyasztanak. Ez utóbbiak közül leginkább az eperfa, a ringló és az ostorfa termése szerepel az étrendjükön” – mondta Szőcs Emese, a Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének PhD hallgatója, aki a nyestek táplálkozási szokásait kutatja.

„A nyest szívesen kiüríti a galambok és a rigók fészkét is. Ennek nyomait őrzik a padlásokon hagyott tojásdarabok és tollak. Ugyanakkor mivel a városi nyestek territóriuma gyakran egybeesik a macskákéval, előszeretettel pusztítják riválisuk kölykeit is, bár ez a „szokás” kölcsönös”- teszi hozzá a kutató. Az 1980-as években már egyre gyakrabban lehetett hallani a nyestek városi felbukkanásáról, de igazi problémát csak az 1990-es évek közepétől kezdtek jelenteni.

„Ez egyrészt az egyedszám növekedésével magyarázható, de legalább annyira hozzájárul a probléma megjelenéséhez az a tény is, hogy a kilencvenes évektől megváltoztak az építkezési szokások. Míg korábban a régi épületek padlástere alatt lévő akár fél méter vastagságú födém jól szigetelte a hangot, a felső emeleten lakók nem szembesültek azzal, ha négylábú lakótársuk volt, hiszen nem hallották az állatok járkálását, neszezését. A kilencvenes években viszont megindult a tetőterek beépítése, valamint elszaporodtak az új építésű házak. Ezekben a vékony mennyezetek alig fogják fel a hangot, így a lakók számára igencsak testközeli élménnyé váltak az állatok” – hangsúlyozta Heltai Miklós. A vékony födém miatt akár a nyest vizelete is átszivárog, így a hanghatást szaghatás is kiegészíti, a lakók „nagy örömére”.

A fent említett két tényező az ember-állat konfliktus elszaporodásához vezetett, ugyanis ezek az állatok közvetlen kárt is okoznak az embernek, így nem csoda, ha a károsultak nem jó szívvel viseltetnek irántuk. A nyestek megbonthatják a tető szigetelését, megrághatják a falban lévő kábeleket, beköltöznek a szellőzőrendszerbe, de az autók kábeleiben és műanyag burkolatában is kárt tehetnek.

Nyestmentesítés

Ma már a boltokban kaphatók csapdák, de ezek kezelése szakértelmet, ügyességet, időt igényel. Szintén vásárolhatók hang és szagriasztók, amelyek viszont csak az állat első felbukkanásakor hat, amikor még csak szemrevételezi a terepet, egy idő után már megszokja ezeket, és jóformán semmit sem érnek. Egy-egy ilyen riasztó akkor éri el hatását, ha az állat talál a közelben egy nyugodtabb búvóhelyet. A költséges berendezések helyett ezt a hatást azzal is elérhetjük, ha felvisszük a kutya takaróját, a padlásra, ugyanis az otthagyott szag elriasztja (legalább egy kis időre) a nyestet, vagy kertes ház esetében a kutyát szabadon tartjuk éjjel-nappal.

A kertes házban élők jobban teszik, ha nem hagyják kinn a kutya vagy a macska ételét, miután az befejezte az evést. A kutyánkat viszont érdemes az udvaron tartani, hiszen jelenlétével elriaszthatja az új jövevényt. Az (élelmiszer)hulladékot igyekezzünk jól záródó kukába tenni.

Érdemes alaposan átvizsgálni a tetőteret, és a látszólag veszélytelennek tűnő legkisebb lyukakat is betömni, a nyest ugyanis akár egy öt centiméter átmérőjű lyukon is képes átbújni. A ház sarkát egy méteres magasságig érdemes fém vagy más sima felületű anyaggal burkolni, ezen ugyanis már nem tud felmászni az állat a padláshoz. Amennyiben gyümölcsfa van a kertben, a fák törzsére helyezett „szoknyával” megakadályozhatjuk, hogy az állat felmásszon a fára, és megdézsmálja a gyümölcsöt, vagy a fa egy a tetőre hajló ágáról bejusson a padlásra.