Giovanni Melchior Bosco 1815. augusztus 16-án született a Torino melletti Becchi tanyán. Földműves apját kétévesen elvesztette, ezért fiatalon munkába kellett állnia, olvasni esténként tanult. Kilenc évesen álmot látott, ettől kezdve érezte fő feladatának az utcán kallódó, otthontalan gyerekek maga köré gyűjtését. A templomban hallottak alapján katekizmusra tanította, majd zsonglőr- és kötéltáncos mutatványokkal szórakoztatta őket.
1830-ban kezdett rendszeresen iskolába járni, emellett jártasságot szerzett a szabó, a lakatos és az asztalos mesterségben, megtanult főzni és zenélni. 1841-ben Torinóban pappá szentelték, további két évig egy helyi konviktusban tanult és részt vett rabok, betegek, szegények lelkipásztori gondozásában. Ebben az időben fogadta otthonába első növendékét és kezdett ismét tanítványokat gyűjteni, akikkel a templomokban tartott szentmise és oktatás után a mezőn játszott és énekelt.
Módszerét így foglalta össze: "Szerettesd meg magad, hogy annál jobban megszerettethesd Istent!". Nevelési rendszere a vallásra, a szeretetre, a bizalomra, a szabadságra, ugyanakkor a tekintélyre és a szabályok betartására épült, a büntetést csak a legvégső esetben tartotta megengedhetőnek.
Tanítványaiból szervezte meg Oratóriumnak nevezett intézményét, amely 360 fős tanonciskolává fejlődött. Működését sokan nem nézték jó szemmel, többször feljelentették, elmegyógyintézetbe akarták juttatni, 1848-ban rá is lőttek. A támadások ellenére édesanyja segítségével tovább foglalkozott a gyerekekkel, akikkel alamizsnából tartották fenn magukat. Don Bosco nincstelensége ellenére egy sorsjáték jövedelméből házat vett és templomot építtetett mellé.
Hogy biztosítsa művének fennmaradását, követőiből kongregációt, hitbuzgalmi egyesületet szervezett, majd 1859-ben megalapította a Szalézi Szent Ferenc Társulatot, az egyháztörténet egyik leghatásosabb szerzetesrendjét. Növendékei nemcsak hitoktatásban részesültek, hanem mesterséget is tanultak. 1872-ben megalapította a rend Segítő Szűzanyáról elnevezett női ágát, amelyhez 1874-ben megkapta a pápai jóváhagyást. A rend világhírűvé vált és a világ számos tájára küldött missziós csoportokat. Az alapító hosszas betegeskedés után 1888. január 31-én halt meg. XI. Pius pápa 1929-ben boldoggá, egy év múlva szentté avatta, a katolikus kalendáriumba 1936-ban vették fel ünnepét.
Don Bosco harminc könyvet írt, elsősorban növendékei oktatására, életrajzát húsz kötetben Lemoyne szalézi atya dolgozta fel. A szaléziak ma a világ 128 országában - köztük Magyarországon is - vannak jelen, s több mint kétezer intézményt működtetnek a fiatalok, főleg a legszegényebbek és szűkölködők szolgálatában.
