Az iszlám öt pilléren nyugszik. Mindennek az alapja a tanúságtétel, hogy nincs más isten, csak az Isten, és Mohamed az ő prófétája. A második pillér, a hívő mindennapi kötelessége, az ima, mely által folyamatos kapcsolatot tart fenn Istennel. A harmadik az alamizsna fizetése, amennyiben a hívő rendelkezik jövedelemmel a megélhetésén túl. A negyedik a ramadan havi böjt, mely a test és lélek megtisztulására szolgál. Az ötödik pedig a mekkai zarándoklat. Ez persze nem kötelező, hiszen előfordulhat, hogy a hívő nincs olyan egészségügyi vagy anyagi helyzetben, hogy részt vegyen benne.

Miért éppen Mekka?

Mekka nemcsak azért fontos, mert innen indult ki az iszlám vallás. Ennél még régebbre nyúlik a város szakralitása. Itt épített ugyanis szentélyt a próféták ősatyja, Ábrahám, fiával, Iszmáillal elsőként az egyistenhit tiszteletére. Úgy tartják, e szentély sarokköve volt a Kába, melyet isten zárókőként adott nekik. A zarándoklat szertartása során a hívő gyakorlatilag szimbolikusan újra elvégzi Ábrahám felesége, Hádzsar, és fiuk, Iszmáil több mint 4000 évvel ezelőtti próbatételét és áldozatát.

A mekkai zarándoklat rituáléja már az iszlám előtt is megvolt. Az ekkor még többnyire bálványimádó arab törzsek minden évben összegyűltek ott, és mindenféle szertartásokat végeztek, ki-ki a maga istenéhez. A régi szokások számos elemét megőrizte a muszlim zarándoklat.

Előkészületek

A zarándoklatot komoly felkészülés előzi meg, melynek legfontosabb eleme a lelki ráhangolódás. A zarándoklatra igyekvőnek békességet kell teremtenie környezetében: le kell zárnia vitáit, és bocsánatot kell kérnie azoktól, akiket esetleg megbántott. Emellett függőben levő anyagi ügyeit is rendezni szükségeltetik.

A zarándoklat megkezdésekor a rituális fürdést követően fehér, varrások nélküli vászonruhát öltenek magukra. Ez szimbolizálja a hívők Isten előtti egyenlőségét és a zarándoklat szentségét. A zarándoklat befejezéséig nem vágnak hajat és körmöt, nem parfümözik magukat, és nem takarják el hajukat.

A zarándoklat ideje alatt természetesen tartózkodniuk kell a házasélettől, és minden, nemi vágyat gerjesztő cselekedettől.



Itt vagyok, Istenem, itt vagyok!

Ezeket a sorokat rebegik el a zarándokok Mekkába érkezvén, majd elsőként a Kába szentélyét keresik fel. A zarándoklat első hajnalán a hívők hétszer, az óramutató járásával ellentétes irányban megkerülik a mekkai mecset közepén álló Kába-szentélyt. A forgást követően megcsókolják a szentélyt, vagy ha erre nincs lehetőség a tömeg miatt, jobb kezükkel a kő felé mutatnak. Ezt követően isznak a mecset udvarán fakadó Zamzam-forrás vizéből, amelyet Isten fakasztott Ábraháméknak, hogy ne haljanak szomjan.

Szintén a vízkereséshez kötődik egy másik rituálé is, mely során a zarándokok hétszer futnak a Szafa és a Marwa hegy között. Ezt az utat tette meg Ábrahám felesége is, mikor a szomjhaláltól próbálta megmenteni fiát. A rítusok elvégzése közben a zarándokok végig imádkoznak magukban.

Arafátra fel!

A következő reggelen (a mai napon), a hívők az Arafát hegyhez vonulnak, ahol letáboroznak, és Isten dicsőítésével és imádkozással töltik a napot. Ez a helyszín több szempontból is szakrális jelentőséggel bír. Itt imádkozott egykoron Ádám és Éva, majd Ábrahám és fia, itt nyilatkoztatott ki a Korán utolsó részlete, és itt tartotta utolsó pénteki beszédét Mohamed próféta is. Az arafáti fohásznak kiemelt szerepe van, mivel Isten ekkor meghallgatja a hívők minden kérését. Naplemente után a zarándokok elindulnak Muzdalifába, ahol köveket gyűjtenek a másnapi szertartásra.

A sátán megkövezése

A Muzdalifa-síkságnál érte Ábrahámot az álom, mely szerint fel kell áldoznia fiát az Istennek. Innen vonulnak a zarándokok Minába, ahol az összegyűjtött kövekkel megdobálják a Sátán szimbólumának tartott három kőpillért arra emlékezve, hogy a Sátán háromszor is megkísértette az álmot látott Ábrahámot. A zarándokok legalább hét követ hajítanak a sziklához. Ezzel jelképesen elutasítják és elűzik szívükből a Sátánt.



Áldozat

A zarándokok ezután állatáldozatok bemutatásával Iszmáil megkötözésére emlékeznek, és arra, hogy Isten meggyőződve Ábrahám szilárd hitéről, Iszmáil helyett egy kost fogadott végül áldozatul. Az állatáldozat annak szimbóluma, hogy a hívő kész bármilyen áldozat bemutatására Isten számára.

Mivel ma már rengeteg zarándok van jelen, és bajos lenne mindenkinek levágnia egy állatot, jegyrendszerrel oldják meg a helyzetet. Egyszerre többen fizetnek be egy-egy állatra, akit egy szakember vág le. A keletkező óriási húsmennyiséget ezután a közeli hűtőházakba viszik, majd a szegények között elosztják. A cunami-tragédia idején például a hús nagy részét az érintett térségbe szállították.

Nemcsak Mekkában ünnepelnek ilyenkor a muszlimok: a világ minden táján állatokat áldoznak a négynapos ünnep keretében.

Megtisztulva

Az ünnepet követően a zarándokok visszatérnek Mekkába, ahol újra elvégzik a Kába-szentély körüli forgást, majd leveszik fehér öltözéküket, lenyírják hajukat, levágják körmeiket, ezzel mintegy kiemelkedve a „megszentelt állapotból”. A zarándoklatból visszatérő a hívő elnyeri a hadzsi megnevezést, és ezzel együtt a társadalom tiszteletét is.