Ha baj van, segítenek

Balatonőszöd. A volt kormányüdülőre a Fidesz kormány nem tart igényt, így a jelenleg közel kiváló állapotban lévő, minden igényt kielégítő hatalmas, több mint 16 hektáros terület teljesen elnéptelenedhet. Ám ez még várat magára: közel egy hétig az unalmas csendet gyerekzsivaj töri meg, hiszen közel százötven árvízkárosult magyar és lengyel gyereknek kínál önfeledt szórakozást -búfelejtést – a BÁZIS Gyermek és Ifjúsági Szervezet a kormány felkérésére. De ne feledkezzünk meg a Magyar Színház lelkes, önzetlen társulatáról sem, akik a vasárnapi látogatásunk alkalmával a csemetéket szórakoztatták.

Íjászkodj Őze Áronnal!

Őze Áron, a Magyar Színház igazgatója a HírExtrának adott korábbi nyilatkozatában elmondta, hogy a Sweet Charity 28-i előadásának teljes bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fordítják, a Magyar Vöröskereszt segítségével. A társulat túltett az ígéretén: Őze Áron az íjászkodás rejtelmeibe vezette be a kicsiket. Az ifjú Robin Hoodok egy őseink által is igen kedvelt íjfajtával, az úgynevezett – gyerek – reflex íjjal gyakorolhatták a célba lövést, míg a nagyobbak felnőtt íjjal lőhettek a céltáblára.

Minden gyerek öt nyílvesszőt lőhetett ki, repetára azonban sokan jelentkeztek. Az egyik nyílvessző sajnos elveszett, jelen sorok írója is bekapcsolódott a „hajszába”, a keresett kellék azonban nem került elő.

Egy nyeregben a Sándorokkal

Tóth Sándor és Szűcs Sándor vasparipák nyergében tett néhány kört a szépszámú, bátor jelentkezővel. A gyerekek nagyon élvezték a Harley Davidson motorok tempóját, az általános vélekedésnek egy tizenkét év körüli kisfiú adott hiteles hangot: „meg tudnám szokni a gyorsaságát és a hangját is.”

„Az nem egy nő, hanem egy ló!”

Sipos Imre marketingigazgató Áron fia segítségével egy igazi, hús-vér, Römi névre hallgató paripát állított a gyerekek szolgálatába. Az első lovas egy öt év körüli kislány volt, nem tagadva, hogy bátrabb, mint nagyobb társai. A gyerekek a lovat szőrén ülték meg. Többen tudakolták, hogy fáj-e a lónak az, ha a sörényébe kapaszkodik a lovas: megkönnyebbülten nyugtázták, hogy nem okoznak fájdalmat Röminek. A kezdeti meglepetés bizonyítására álljon itt egy abszurd, ám hiteles jelenet.

Balatonőszödi kormányüdülő. Egy hattagú gyerekcsapat tart a lovaglásnak teret adó helyszín felé. Vakítóan ragyog a nap, ám enyhén fúj a szél. A szúnyogsereg hatalmas offenzívába kezdett. A csapatból egy tíz év körüli kisfiú egy öt év körüli kislánnyal beszélget.

F: Hol van ez az íjászkodás?
L: Nekem ló kell! (ellentmondást nem tűrően.)
F: Az ott? Az nem egy ló, hanem egy nő! (megrökönyödve)
L: De az egy ló és nem egy nő!
(Közelebb érve)
L: Ja! Az tényleg egy ló!
(Függöny le)

Alakítsd át Soltész Bözsét!

Főként kislányokat szórakoztatott a Ruttkay Laura – Soltész Bözse – Gémes Antos trió. A gyerekek befestették a tenyerüket, amit a játéknak helyt adó, bódét körbeölelő fehér papírra nyomtak. Soltész Bözsét az érdeklődők átalakíthatták ecset, festék és némi fantázia segítségével, ugyanis a művésznő középen kivágott egy papírt, arcát átdugva a lyukon; akadt jelentkező bőven.

A színésznő az eleinte vonakodó gyerekekkel közölte, hogy akár boszorkánynak is kifesthetik, nem fog megsértődni. A jelentkezők természetesen szabadon papírra vethették mindazt, ami a fantáziájukat foglalkoztatta, ám egy verseny keretében – aminek a témája a természet volt – mesecédét nyerhetett a győztes.

Egy hullámhosszon a főügyelővel

Bereczki Sándor „Leguán” névre hallgató vitorlása igazi elhagyhatatlan attrakció volt, hiszen a Balaton mellé vitorlás is dukál. Minden gyerek élvezte a Leguán kapitányának kalauzolását, a vitorlásút biztosan örök élmény marad számukra.

A Salgótarjánból érkezett magyar gyereknek és a lengyel srácoknak is – akiknek az iskoláját mosta el a kérlelhetetlen árvíz – hatalmas élmény volt eddig is az üdülés, de ne felejtsük el, a nagyja még hátravan. Talán lesz is hova hazamenniük.