Az őshüllők titka

A Montana, Észak- és Dél-Dakota, valamint Wyoming határán lévő lelőhely a kréta kor utolsó időszakából származik. A 91 méter vastag Hell Creek formációban hemzsegnek az ősmaradványok, amelyek a dinoszauruszok történetének végső fejezetét képviselik, a körülbelül 68 millió és 65 millió évvel ezelőtti időintervallumból származik. Számtalan kanyon és vízmosás szabdalja a területet, amelyek mentén a szél és különösen az eső állandóan újabb és újabb leleteket hoz a felszínre.

Phil Manning csapatával egy meg nem nevezett területen, "titkos" lelőhelyen három triceratopscsontvázat remél feltárni a 65 millió évvel ezelőtti rétegből. A brit paleontológus korábban egy 66 millió éves, Észak-Dakotából előkerült mumifikálódott hadroszaurusz-, azaz kacsacsőrű őshüllő-lelet alapján derítette ki, hogy a dinoszauruszok bőre szerkezetileg kései utódaik, a krokodilok és a madarak bőrére hasonlít. Phil Manning bukkant a Sziklás-hegységben egy 76 centiméteres lábnyomra, amelyről bebizonyította, hogy Tyrannosaurus rextől származik, s foglalkozott a dinoszauruszok mozgásával is. Mint William Sellers, a Manchesteri Egyetem paleontológusa, az expedíció tagja kiemelte, a triceratopscsontváz tökéletes modell lesz a nagytestű, négy lábon közlekedő növényevő dinoszauruszok mozgásának a rekonstruálására.

"Már kiszámítottuk a ragadozó őshüllők maximális sebességét, foglalkoztunk a hadroszauruszok mozgásával, s a triceratops újabb remek feladatot jelent. Sokan a jelenkori rinocéroszhoz hasonlítják, ám eddigi kutatásaink alapján arra következtettünk, hogy ezek az állatok egész másként mozogtak, mint a modern növényevők" - hangsúlyozta William Sellers.

A triceratops a növényevő ceratopsida dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta korban, 68-65 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerika területén. A kréta-tercier kihalási esemény előtt élő utolsó dinoszaurusznemek egyike volt. A nagy nyakfodorral és három szarvval rendelkező, négy lábon mozgó triceratops becsült hossza 7,9-9,0 méter, magassága 2,9-3 méter, tömege pedig 6,1-12,0 tonna lehetett.

A legegyedibb jellemzője a nagy méretű koponya, ami a szárazföldi állatok között a legnagyobbak közé tartozik, s elérhette a 2 méteres hosszúságot is, vagyis nagyjából az állat hosszának egyharmadát. Az orrán, az orrlyukai mögött egy szarvat viselt, a szemei felett pedig még egy párat, melyek nagyjából 1 méteresre nőttek meg. A koponya hátsó részéhez egy aránylag rövid, csontnyakfodor tartozott. Erős, három patában végződő hátsó és rövid, négy patában végződő mellső lábakkal rendelkezett.