Gyermekmunka Oroszországban

Egyik keze a féken, a másik a gyorsító karon: Bogdán - oktatója figyelő tekintetétől kísérve - Moszkva déli részén, dácsák és fenyők között kanyargó néhány kilométeres szakaszon vezeti a hat vagonból álló vonatot.

"Minden olyan, mint nagyban: ugyanazok az utasok, mozdonyok, veszélyek. Nem babra megy a játék" - mondta a fiú, hozzátéve, hogy múlt évben belerohant egy teherautóba, amely a síneken volt a vonat érkezésekor.

A tizenkét éves Násztya - egy copfos, szőke hajú kislány - az orosz vasúti alkalmazottak sötét szoknyáját és kék blúzát viseli. A jegyeket kezelő lány arról álmodik, hogy egyszer mozdonyvezető lesz. "Minden vágyam az volt, hogy ezen a vonaton dolgozhassak - vallotta be Násztya, akinek nagyanyja is a vasút alkalmazottja volt még a szovjet időkben. - Vasutas akartam lenni. Nagyon tetszett, ahogy dolgoztak, és olyan akartam lenni, mint ők."

A csak nyáron működő vonalon minden egyéb munkát is 11 és 17 év közötti gyerekek végeznek: ők az állomásfőnökök, irányítók, szerelők, még a váltókat is ők kezelik. A kicsik és fiatalok az év többi részében sem tétlenkednek: a Moszkva déli területén található kratovói központban vesznek részt elméleti oktatáson, mindezt iskolai tanulmányaik mellett.

A gyerekek önkéntesek, és az Oroszország huszonöt városában működő program keretében ingyenes oktatást kapnak a szakmáról, amelyet az orosz vasúti társaság, az RZSD finanszíroz. A gyermekvasút ötlete még Sztálin idejéből, a harmincas évekből származik, és túlélte a Szovjetunió bukását.