Guttenberg óta számos műfajban számtalan könyv született. A könyvrengetegben válogatva sok a jó mű, de kevés alkotás részesülhet olyan kivételes kegyben, hogy népszerűvé válik, és tömegeket tud megmozgatni.
2010. július 2. péntek 22:06 - Király Lilla
Dr. Kulcsár Szabó Ernő, akadémikus irodalmár mesélt nekünk kánonról és arról, mi az a plusz, amitől egy könyv népszerű lesz.
Mi kell ahhoz, hogy egy mű sikeres legyen?
A népszerűség mércéje
A bestseller (angolul: „a legjobban fogyó”; néha best-seller írásmóddal) eredetileg könyvekre alkalmazott kifejezés, annak jelzésére, hogy a forgalmi adatok szerint egy bizonyos időszak legnagyobb üzleti sikerét jelentő könyvről van szó.
Csak annak a könyvek van esélye a sikerre, ami egyszerű nyelviséggel rendelkezik, de ennek ellenére igényes. Szükség van arra is, hogy az olvasók magukra találjanak egy könyvben. Ha nincs benne olyan elem, amivel azonosulhatnak, nem lesz eladható az alkotás.
Mit értünk beleélés alatt?
Ez az önértelmezés-kérdés nehezen megragadható. Például rengeteg
szerelmes regény jelenik meg manapság, de Shakespeare Rómeó és Júliája ma is roppant népszerű. Pedig napjainkban a szerelem már teljesen más, mint a XVI-XVII. században. Ennek ellenére a mai olvasók is találnak benne valamit, amire szükségük van önértelmezésükhöz.
Mit keresnek az emberek a népszerű könyvekben?
A népszerű könyvek az emberek igényeit elégítik ki, nem túl magas szinten. Azt próbálják nyújtani, amiben nincs részünk: izgalmat, borzongást, boldog szerelmet. Ezek olyan dolgok, amikben viszonylag kevés ember részesül. Olyasmit kínálnak fikcionálisan, amiben a valóságban nem lehet részünk. Például sosem fogunk belátni egy műtőbe. Ha jól megtalálják ezeket az arányokat a populáris regiszter-forgalmazói, akkor sikeres lesz a kiadvány. Persze ezek a dolgok veszélyesek is lehetnek. Erősen lehet velük irányítani az embereket. Nemcsak azt, hogy mit olvassanak, azt is, hogyan gondolkodjanak.
Ön szokott népszerű irodalmakat olvasni?
Nem igazán. Általában tartom magam a magas irodalomhoz. Olykor szoktam olvasni könnyebb hangvételű műveket, de csak akkor, ha például olyan dolgozatot kell elbírálnom, amiben szerepük van ezeknek a könyveknek. Tehát a szakmám miatt néha muszáj.
Mi a helyzet népszerű irodalmak tekintetében nálunk?
Mi az a kánon?
A kánon szó görög eredetű és „vesszőt”, „vonalzót”, „botot”, „mérővesszőt” jelent. Valószínűleg közös eredetű a héber kaneh szóval, amely „nád”, „sás”, „vessző”, „mérővessző” jelentésű.
Nem bibliai értelemben a kanonizáció alatt elsősorban azt értjük, mikor az irodalmi világ elfogad egy művet, beszélnek róla és tanítják, egy szóval: elismerik. A kánon szót már az ókori klasszikus irodalomban is használták „norma”, „szabály”, „példa”, „minta” értelemben.
Azt hiszem, elég jó. Német kollégáim voltak itt, és el voltak képedve, hogy a Nagy Könyv nevezetű programban egyedül Magyarországon lett nyertes magyar alkotás. Sehol másutt nem nyert adott nyelvű könyv. Egyébként a kánon szerintem pont úgy működik, mint a Nagy Könyv program. Az olvasók szavaznak és döntenek a győztesről. A kánont sokan nem szeretik, mert kényszerítő ereje van. De az elfelejtik, hogy irodalom nem tud kánon nélkül létezni, így nincs miért rossznak tartani.
Magyar alkotások sajnos nehezen lesznek világhíresek. A mi irodalmunk részleges sikereket szokott elérni. Erős irodalompolitikai támogatásra lenne szükség hozzá, mert a nyelvünk nem túl befolyásos. Véletlenek tudnak a segítségünkre sietni: Olaszországban például kiadták Márait és futótűzként terjedt el. Ezek azonban csak véletlenek.
A kánon kialakulásában nagy szerepe van a kötelező olvasmányoknak, de nálunk egy felmérés szerint a kötelező olvasmányok túl régiek, így nehéz a megértésük.
Igen, valóban régiek az olvasmányok. Én 64 és 68 között jártam
gimnáziumba, és nagy nehézséget okozott például a Szigeti veszedelem szövegének megértése. Szerencsére a szüleim értelmiségiek, így tudtak segíteni a túl ódon szavak értelmezésében.
Azonban a kötelező kánonban szükség van régi irodalomra: ezzel is sikerül megmutatni azt, hogy a kultúránk nem 1800 óta rendelkezik irodalommal, hanem már XV-XV. században is.
A kánon nem lehet tele kortárssal, mert a műveknek igazolniuk kell a hatásképességüket. Én például szívesen látnék több XX. századi klasszikust az olvasmánylistákban. József Attilát, Szabó Lőrincet, Kosztolányit, Ottlikot... Ők és a műveik már igazolták magukat.
