A II. kerületben zajló beruházással kapcsolatos kiemelt figyelemnek nem csak az az oka, hogy megbolygatja az ott lakók életét, hanem az utóbbi időkben megszaporodott ingatlanspekulációk nagy száma, és minden ilyen típusú fejlesztést gyanakodva figyelünk. Minden előzetes elfogultság előtt azonban érdemes végignézni a tényeket.

A hely

A II. kerületben a Riadó utca, Pasaréti út, Hidász utca és Hűvösvölgyi út által körbehatárolt 12,6 hektáros részről van szó. A terület a Magyar Állam tulajdonában volt, de a Honvédelmi Minisztérium kezelte a területet. Az állam úgy döntött, eladja a területet, így a II. kerületi önkormányzat ki is írta a pályázatot, amit az SCD Group nyert meg. A fejlesztő nem meglepő módon irodaházat szeretne kialakítani a Kadét Akadémia épületében.

Az ott élőkben azonnal felmerült a probléma, hogy mivel az épület védettsége alá esik, így azt nem lehet bárkinek kénye-kedve szerint átépíteni. Tény, hogy a 2. kerület 2004-ben kelt határozatában (a 11. paragrafus 1/a pontjában) az áll, hogy az épületet „eredeti állapot helyreállításával lehet csak felújítani”, ezzel szemben a lakosságnak bemutatott terven az épület közel felét teszi ki az új szerkezetű, üveg/fém összetételű irodaépület.



Még mindig védett

Felkerestük az SDC Groupot, ahol megtudtuk, az említett épület ma is Fővárosi Védettség alá tartozik, s ez nem is fog változni. Hozzáteszik, az elmúlt 40-50 évben az épület a honvédség irodaházaként működött, így a változtatás szinte alig érinti; a terveket Lukács István és Vikár András Ybl – és Pro Architectura díjas építészek a fővárosi védettségre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően készítették el. Arra is felhívták a figyelmünket, hogy a terveket, a Fővárosi Tervtanács – melyben neves városvédők és tervezők döntenek a budapesti építészeti tervekről – dicsérettel javasolta megvalósítani.

A lakók sérelmezik azt is, hogy miként lehetett 6,8 milliárd forintos áron hozzájutni a területhez. Az SCD Group kommunikációs igazgatója Elkán Péter az árat sem tartja alacsonynak. Mint a HírExtrának kifejtette, a pályázat feltétele volt, hogy a területen található lovarda (mely 2,5 hektáron fekszik) továbbra is működjön, valamint biztosítaniuk kell, hogy a további 5 hektáros katonai területen nem indítanak fejlesztéseket. Így gyakorlatilag a laktanyáért fizették ki a közel hétmilliárdot.

A tájékoztatás

A lakók – akik közül ötvenheten a beruházás ellenőrzésére létrehoztak egy egyesületet – úgy vélik az SDC Group nem tájékoztatta megfelelően a környező utcák illetve a kerület lakosait a tervekről és csak jóval később, ráadásul zárt (a sajtót kirekesztő) tájékoztatón kaphattak némi információt az ügyről.

Ezzel szemben Elkán Péter állítja, hogy cége mindnet megtett a nyilvánosság tájékoztatásért. Állítja: „sem a múltból, sem a jelenből nem tudok olyan budapesti, hangsúlyozottan magánberuházást említeni, amely ilyen körültekintéssel és a lakosság bevonásával valósult volna meg.”

Közlekedési központ

A lakosok állítják, hogy az önkormányzat eredetileg olyan kötelezvényeket is kért az építtetőtől, miszerint az ide tervezett buszpályaudvar, illetve a 2-es metró végállomása helyének kialakításában működjön közre az önkormányzattal, ezeknek biztosítson helyet. Emellett a beruházó feladata volt az eredeti terv szerint a területhez tartozó közlekedési csomópontok kialakítása és a közlekedési infrastruktúra fejlesztése.

Valójában azonban már a Fővárosi Szabályozási Keretterv tartalmazz a környék fejlesztésének irányait. Így az ingatlan Hűvösvölgyi út felőli oldalán állna a 2. Metró felszíni kijárata, ide települne a Széna térről a Volánbusz pályaudvar, illetve a Hidász utcában lenne annak a több sávos alagútnak a kijárata, amely a Bécsi-Vörösváry utakat kötné össze a Hűvösvölgyi úttal.



Az alagút és a buszpályaudvar terveinek felülvizsgálatát az önkormányzat már kezdeményezte a fővárosnál, mivel úgy vélik, azok nem illeszkednének Pasarét kulturális és építészeti környezetéhez, ráadásul olyan plusz környezeti terhelést rónának az amúgy is járhatatlan Hűvösvölgyi útra, amelyet a kerület ezen városrésze már nem bírna el.

„Ezeket a beruházásokat egyébként nem az SCD Group-nak kellene érthető módon megvalósítani, ilyen vállalásunk semmilyen formában nem volt és nem is lehetett” – mondja Elkán Péter.

Az ügynek tehát minden jel szerint nagyobb a füstje, mint a lángja. Az SDC Group tervei ugyan jó néhány lakosnál kiverték a biztosítékot, ám úgy tűnik, minden a jogszabályok betartásával történik. Egy azonban biztos, a jövőben a sajtó ezt, és minden hasonló ingatlan-beruházást különös figyelemmel fog kísérni.