A nyolc éve kormányon lévő párt másfél-két éve próbálja elhitetni, hogy legnagyobb kihívójának, a Fidesznek nincsen semmiféle programja. A folyamatos médiakampány felemás sikerrel járt. A baloldali szavazók szívük legmélyebb bugyraiig meg lettek arról győzve, hogy a Fidesznek semmiféle programja nincsen. Mégis a párt nyolc év alatt a legnagyobb társadalmi támogatottságú erővé nőtte ki magát, a biztos választók közel kétharmadát tudhatja maga mögött.

A Fidesz hívek is hallják a program nélküliség ódáit, miközben tudják, az Erős Magyarország elnevezésű pártprogram 2007. decembere óta készen áll. Tény persze, hogy ez nem egy kormányprogram, amely költségvetési tételek szintjén, precíz számokkal mutatja be az elképzeléseket. De ez nem is feladata.

Ettől függetlenül azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a Fidesz szeret óvatosan fogalmazni a jövőt illető elképzeléseiről. Rosszindulatúan mondhatjuk, úgy is: titkolódzik. Most ne firtassuk ennek okait, inkább koncentráljunk arra, mit is tudunk jelenleg.

Országértékelő

Orbán Viktor pénteken tartott országértékelő beszédében számtalan, most már egyre sürgetőbb kérdésre nem adott választ. Azok a kijelentések, hogy az „egészségügyi rendszert meg kell menteni”, vagy a „szociális biztonság helyreállítása” jól hangoznak, de tartalom nélküli kifejezések. Ezzel ellentétben Orbán a köztévé hétfő reggeli műsorában jó néhány konkrétumot elmondott terveiről.

Világossá tette például, hogy a médiatörvénynek nem kíván nekirontani, nem szeretne összevonásokat a közszolgálati médiumokban (amiket bizonytalan forrásokra hivatkozva az index.hu „szellőztetett meg”). Elmondta, ez a téma húsz éve napirenden van, és ő nem szeretne hűbelebalázs módjára neki menni. A médiához csak nagyon óvatosan és lassan lehet közelíteni, bármiféle változást csak a nagy médiumok vezetőivel egyeztetve lehet megkezdeni, és nem kell vele sietni, hiszen „nem hajt a tatár”. Hozzátette, az államnak kötelessége, hogy a közszolgálati médiumok költségvetését biztosítsa.

Költségvetés és nyugdíj

A következő kormány költségvetési politikájáról is lerántotta a leplet. Elmondta, nagyon szigorú, rendkívül takarékos költségvetést kell folytatni. (Ezzel nagyjából ki is lőtte az adócsökkentésről szóló hülyítéseket.) Ezzel elismerte, hogy a Bajnai-kormány fiskális politikájától nem kíván döntően eltérni.

Orbán a nyugdíjkérdésről is beszélt. Elmondta, nem „modellekben” gondolkoznak. A kormány azon kijelentésével egyetért - hiszen „ez csak matematika” - hogy a jelenlegi rendszer még harminc évig fenntartható. Ám vannak elemei, amiket érdemes lenne újragondolni, ilyen például a magán-nyugdíjpénztárak helyzete.

Kinek is van akkor programja?

Mindezek után lassan eljutunk oda, hogy a Fidesz programjáról és terveiről többet tudunk, mint a szocialistákéról. Mesterházy Attila most is inkább foglalkozik Orbán Viktorral, (a Facebook-on például arra kíváncsi, mi maradt ki a beszédéből), ahelyett, hogy saját terveiről árulna el valamit. Az MSZP egyelőre csak az idősek temetési hozzájárulását dobta be, ám ez inkább komolytalan ígéret, mintsem hihető kormánystratégia.

Mesterházy egyetlen szóval sem mondott többet saját miniszterelnöki elképzeléseiről, mint Orbán. Sőt, egyre inkább a Fidesz cikizése, az Orbánba való belekötés a témája, mintsem a programalkotás, és a programok világossá tétele.

Ettől függetlenül nem lehet kérdés, hogy a szocialista párt, ha megnyerné a választásokat képes lenne kormányozni: ha mást nem is, de a Bajnai-kormány elképzeléseit folytatná. Erre a feladatra a Fidesz is bizonyosan alkalmas, hiszen voltak ők már kormányon, és nagy marhaságokat nem csináltak.

Egy konkrét program van

Mégis a valódi, átfogó program bemutatáshoz az MDF-en kívül senki nem fogott komolyan hozzá. Még ha másoknak is megvannak a tervei, a legalaposabban az MDF tette le elképzeléseit a nyilvánosság asztalára. Jobban mondva Bokros Lajos. Hiszen lássuk be, az MDF „szakpolitikusai” nem sokat tettek hozzá, a program valójában Bokros Lajos programja és nem a párté.

A Jobbik programja szintén csak szlogenek gyűjteménye, valódi kormányzóképességet nehéz lenne mögé képzelni. Az LMP tervei azért tűnnek jóval kidolgozottabbnak, mert a gerincét az ökológiai fenntarthatóság adja, ez pedig világosan behatárolja a lehetőségeket.

Programőrület

A magyar politikai élet látszólag programhiányban szenved. (Kevesen sírják vissza Gyurcsányt és az ő remek programvízióit.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pártoknak nincsenek elképzelései a jövőről. Félreértés azt gondolni, hogy a választópolgároknak precízen mindenről tudniuk kell, amit majd a következő kormány a költségvetésben meghatároz.

Minél többet tudunk meg annál jobb, ám ez is csak az értelmiség vesszőparipája. Az ország nagyobb része nem az értelmiséghez tartozik és fogalma sincs olyan kifejezésekről mint deficit, monetáris politika, szociális háló, vagy reálérték. Nem ezek alapján ikszelnek. A választás nem a programok kidolgozottságáról, hanem a bizalomról szól: ki az, akiben megbízunk, és kinek semmiképpen nem szeretnénk hatalmat adni?

A programhiánnyal szemben a valóban visszataszító dolog az, amikor egy párt nem a saját elképzeléseit, hanem a másik gúnyolását, lejáratását, a politikusaiba való belekötést tesz a kampányának fő témájává.

Ha mindenki magával foglalkozik, akkor lehet a választás versengő pártok megmérettetése, nem pedig gyűlöletbe fúló hangzavar.