Ma már sokan tudják a sztárszínészről, hogy igen sanyarú körülmények között, a Harlemben nőtt fel az 1940-es ávekben, olasz kivándorlók csemetéjeként. Azt azonban már kevesen gondolnák, hogy a Pacino nem csak az élet árnyékos oldalával, hanem örömeivel is ideje korán megismerkedett.

A szelíd maffiózónak is nevezett (a titulust állítólagos alvilági kapcsolatai miatt kapta, ám a neve előtt álló „Al” előtagnak ehhez természetesen semmi köze nincsen…) színész saját bevallása szerint hét esztendős korában járt először mozgóképszínházban, vagyis moziban.

Mint mondja, azonnal megragadta a filmvászon világa, ám egy ideig még csak álmodhatott a később beteljesült fantasztikus színi karrierről. Pacino félárvaként már tizenkét éves korában munkára kényszerült, ezért aztán az iskolában sem jeleskedett.

„Nem akartam dolgozni, de muszáj volt! Főként miután a nagyszüleim elköltöztek, és ketten maradtunk anyámmal. Tizenöt évesen már alig jártam suliba, tizenhét voltam, amikor anyám is a nagyszüleim után ment, és én egyedül maradtam. Kirúgtak az iskolából és ezután csupa fusimunka következett” – vallotta egyszer.

Pacino, mint mondta, mindent bevállalt, csakhogy előteremtse a pénzt egy színi tanfolyamra. Elmondása szerint volt újságkihordó, zöldséges, mozi termi jegyszedő is. A színészsulit végül is nagy nehezen, de elvégezte, így immár csak a tehetségétől no meg persze szerencséjétől függött, lesz e belőle valaki.

Első szerepeit csupán a hatvanas évek elején kapta, a nők terén viszont igen hamar a tettek mezejére lépett. „Kilencéves koromban megismerkedtem egy lánnyal és megfogtam a mellét, ő pedig kuncogni kezdett. Ezután meg voltam arról győződve, hogy tulajdonképpen lefeküdtem egy nővel, úgyhogy rögtön vettem is egy csomag óvszert” – vall Pacino első szexuális élményéről életrajzi művében, amelyből a Bors idéz.