Sikeres magyar kísérlet az űrben

Ismertetése szerint a Neurospat egy magyar (PreSpat) és egy belga (Neurocog-2) kísérlet egyesítésével keletkezett.

Az előzményekkel kapcsolatban elmondta, hogy a Pszichológiai Kutatóintézet pszichofiziológiai részlegei évtizedek óta részt vesznek a magyar űrkutatási programban, egyebek közt tanácsadóként működtek közre a reakcióidőt mérő berendezés, a Balaton nevű műszer kifejlesztésében, amelyet nnak idején Farkas Bertalan űrrepülésénél használtak. Jelenleg az Európai Űrügynökség (ESA) és az Európai Bizottság közös SURE programjának keretében kapott a kutatócsoport lehetőséget önálló kísérletet elvégzésére az ISS fedélzetén. A cél megismerni a modern agykutatás eszközeivel a súlytalanság körülményeihez történő alkalmazkodás folyamatát.

Balázs László elmondta, a kísérletet egy 128 csatornás EEG-készülékkel végzik. Két fő kérdéskört tanulmányoznak: egyrészt a komplex cselekvéseket szervező agyi prefrontális régió (a homloklebeny elülső területének) zavarait vizsgálják, másrészt a térbeli tájékozódás súlytalanságbéli változásait figyelik meg.

Magyarázata szerint a prefrontális területeinek funkcióiban zavarokat okozhat az alvászavar vagy a túlfeszített munka, ami jellemző az űrhajósok életére. E terület zavara esetén nem az alapfunkciók (írás, olvasás) sérülnek, hanem az ezekből összeállított komplex cselekvések: az érintett nem képes egy cselekvést elkezdeni vagy abbahagyni, vagy váratlan helyzetekre, nem várt ingerekre reagálni, ami pedig alapvető egy űrhajós munkájában.

Balázs László elmondta, hogy a Földön a térbeli tájékozódásra a gravitációt, a látványt vagy akár a bőrt ért hatásokat is felhasználjuk. Súlytalanságban az űrhajósok idegrendszere alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, s a térbeli tájékozódás erőteljesebben hagyatkozik a többi érzékszerv által közvetített hatásokra. Így például az űrhajós könnyebben meghatározza egy pont helyzetét, ha az a függőleges és vízszintes irányt kijelölő négyszögletes keretben jelenik meg, mintha ugyanezt a pontot egy - az irányok szempontjából semleges, kör alakú látótérben látná. A kísérletben ezeket a képeket egy, a környezet ingereit kizáró "alagútban" látják az űrhajósok. Az ezekre adott reakciókat földi kontrollkísérletekkel hasonlítják össze, így kideríthető, hogy a tájékozódás mennyiben változik meg súlytalanság esetén: ez egyrészt jelentkezhet viselkedés szintjén (például a megváltozott reakcióidőben és a hibázásban), másrészt agyi elektromos jelekben is.

Balázs László tájékoztatása szerint szerdán, a kísérlet első napján Robert Thirsk kanadai asztronauta volt a vizsgált személy, segítője pedig a belga Frank De Winne, csütörtökön a két úrhajós szerepet cserélt.

"Toulouse-ból, az Európai Fiziológiai Modul (EPM) irányítóközpontjából figyeltük a kísérletet. Az EPM földi képernyőjén látható agyi jelekből ítélve használható adatokat kaptunk, ami nagy szó, hiszen ez volt az EPM első bevetése is" - mondta.

A kísérletet júliusban ismétlik meg. Addigra az űrhajósok feltehetően annyira alkalmazkodnak az űrutazás körülményeihez, amennyire ez egyáltalán lehetséges.

Hazatérésük után újabb földi mérésekkel fejeződik be az első két személy kísérletsorozata. A programban összesen öt űrhajós vizsgálatát tervezik.