2019. június 18. - Arnold, Levente

Szégyen és gyalázat

Mintha nem is a mi válogatottunk szerepelt volna az elmúlt hetekben az A csoportos jégkorong vébén: manapság divat Magyarországon a jégcsarnokok bezárása. De miért?
2009. május 5. kedd 19:19 - Gedei Szilárd
Jégkorongcsarnokot üzemeltetni alapvetően drága mulatság. Az üzemeltetőnek vállalnia kell a jég költséges fenntartását, a csarnok közüzemi számláinak kiegyenlítését, a személyzet bérét és sok helyen a bérleti díjért is külön fizetni kell. Ennek megfelelően alig van Magyarországon olyan csarnok, melynek fennállása során ne lett volna problémája a fennmaradással: emlékezhetünk az Astra Zeneca és a zalaegerszegi csarnok kálváriájára. Most pedig itt az újabb, ami legalább olyan érthetetlen, mint az eddigiek, de talán még elkerülhetőbb is lett volna: csütörtökön lakat került az újpestiek létesítményére, a Megyeri úti csarnok kapujára is.



Ezt valaki elkúrta


Kérdeznénk, hogy miért, de a válasz pofonegyszerű: egyéni érdekek és az állam tutyimutyisága áll(hat) most is a háttérben. Persze előbbit bizonyítani szinte lehetetlen, utóbbit pedig felesleges: a honi sportvezetők is csak remegnek, amikor szóba kerül ezekben a politikailag kusza időkben a sport, és annak anyagi segítése, vagy legalábbis élni hagyása.

Tény, hogy a magyar jégkorong válogatott megjárta a svájci A csoportos vébét, ahol ugyan nem szerzett pontot, de a szakemberek egyöntetű véleményeként sikerrel terjesztette a méltán híres, s mindig felemelő hangulatot varázsolni képes magyar hokikultúrát. Miközben Budapesten, nagyjából ezer kilométerre Zürichtől és Berntől megint a régi nóta került terítékre: az évek során szinte mindegyik jégcsarnokunk bajba került már ilyen vagy olyan módon, most a Megyeri úti létesítmény került sorra: lakatot tettek az újpesti csarnokra, miközben egy másik pálya, a Gyakorló Jégcsarnok szintén száműzné a hokisokat.

Az okok azonban logikusabbak, mint gondolnánk. Legalábbis a Gyakorló esetében. Hirtelen ugyanis – néhány év leforgása alatt – lett itt nekünk a semmiből két olyan sikersportágunk, melyeket bármennyire is fáj, de muszáj finanszírozni, s muszáj alájuk tolni a megfelelő körülményeket: a pech az, hogy a rövidpályás gyorskorcsolya és a jégkorong is fantasztikus sportág, de csak és kizárólag jégen űzhető, jól pedig jó sok jégen.

Az egyébként már évek óta nyílt titok, hogy a jégkorong és a korcsolya szövetség illetékesei nem igazán tudnak megegyezni abban, hogy mindent és mindig megosszanak egymás között – a minden ezeknél a sportágaknál lényegében a jégfelületet jelenti.

Csarnok márpedig kell


De hogy jön mindez ahhoz a tényhez, miszerint bezárták a Megyeri úti csarnokot? A két sportág, a hoki és a korcsolya ugyanis még évekkel ezelőttig is megfért egymás mellett a Gyakorló Jégcsarnokban (a jégcsarnokot akkor építették, amikor a leégett Budapest Sportcsarnokkal az annak alagsorában helyet kapó jég is megsemmisült), néhány évvel ezelőtt azonban a korcsolyapártiak fejükbe vették, hogy nem szeretnék tovább megosztani a kincset érő jégpályát a hokisokkal, ami lényegében azt takarta, hogy most már hosszú hónapok óta tervezik a palánk eltávolítását a Gyakorló jegének széléről, mondván, hogy a rövidpályás korit űzni sokkal komfortosabb palánk nélkül, nem mellesleg, ha nincs palánk, nincs hoki, ez pedig az állítólag egyre nagyobb kárt okozó, már-már randalírozó korongosok házon kívül tudására is jó.



Meg amúgy is, van hová mennie a hokisoknak, ott van például az újpesti csarnok – mondják a korisok. Csakhogy aki látott már valaha egy teljes, élő szezonbeli jégbeosztást a liláknál, az pontosan tudja, hogy néhány korosztály már így sem tud mindig akkor gyakorolni, amikor feltétlenül szeretne. Az eddig a Gyakorlóban trenírozó ürömi kölyökcsapat és rajtuk kívül még legalább száz ifjú hokis a Gyakorlóból ömlesztve az eddig is a liláknál pallérozódó majd’ háromszáz játékossal káoszt szülne – persze, hogy nem is szerették volna a Joós Zoltán szakosztályvezető irányításával éldegélő újpestiek a fúziót.

Mindenesetre nagyon úgy néz ki, hogy a hokinak mennie kell a Gyakorlóból. Csakhogy a gyakorlóbeli hoki több száz elsődlegesen utánpótláskorú játékost jelent, akiket – főleg a mostani hokiőrületben – nem lehet kitenni az utcára (tíz évvel ezelőtt szemrebbenés nélkül megtették volna), ezért helyet kell nekik találni.

A két történet közötti párhuzamot pedig inkább nem ecsetelnénk: a dolog sokkal kényelmetlenebb annál mindegyik fél számára, hogy bármiféle valós okokkal alátámasztott, esetleg oktalan vádaskodásba kezdjünk.

Nem olcsó, de nagyon drága

A gazdasági válság közepén, mikor egyelőre még inkább sötétedik, mint világosodik hiába várnánk a csodára, arra, hogy hirtelen hipermodern öltözőkkel felszerelt jégcsarnokok nőnek ki a földből, de olyanok ám, melyek a lehető legkevesebb üzemeltetési költséget feltételeznek, sőt egyből olyanok, melyek maguk termelik az áramot, a gázt, és valami egészen elképesztő magyar találmány segítségével szennyvízből képesek teljesen költséghatékonyan előállítani a jeget. Nincsenek csodák. Legalábbis ha súlyos magyar forintokról van szó, akkor nincsenek.

Maradnak a sokszor lehetetlen körülmények, az ígéretek, hogy talán majd egyszer befedik a szarrá mállott Kisstadiont, sőt egyenesen ledózerolják, és a helyére széles Európa leghipermodernebb jégpályáját építik fel, felépítik, hiszen megérdemlik a jeges sportágak.

Jégcsarnokot üzemeltetni drága mulatság. Magyarországon ráadásul nem is mulatság. Kár, hogy valaki mégis jót mulat az újpesti történeten…
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Sport témában
Kijutunk-e a labdarugó világbajnokságra?
Igen
Nem
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását