A Svédek kiállnak az állatokért

Nem volt elég a négy mancs több milliárdos kárt okozó tömés elleni kampánya, most Svédország próbálja hasonló módon megfullasztani az évszázados múltra visszatekintő magyar baromfitenyésztés liba-ágát - ezúttal a kopasztással. Ugyanis a TV4 nevezetű Svéd tévéadó egy rejtett kamerás „leleplező felvételt” mutatott be Svédországban, ami kicsapta az ottani biztosítékot. A nép szörnyülködik, állatkínzást emlegetnek és mereven elzárkóznak.

Az agrárminiszter is beállt az ellenző „állatügyi harcosok” sorába, aki az EU-hoz - pontosabban az Európai Bizottsághoz - való fordulást fontolgatja. Sőt megjegezte, ha Svédország lesz az EU-elnök - ők váltják majd a cseheket - akkor mindent meg fog tenni azért, hogy ezt a módszert betiltassa. Mindezt egy olyan állam agrárminisztere mondja, ahol nem tenyésztenek libákat. A svédek egy dán párnagyárat is megkerestek - akik Magyarországról szerzik a tollakat - és a kérdezősködés után a cég kilátásba helyezte, hogy megszakítja a kapcsolatot Magyarországgal.



Visszásságok

Egyrészt a magyar törvények viszonylag szigorú keretek közt (ha megfelelően végzik, és az állat nem vérzik), de engedélyezik a libakopasztást. A felvételeken azonban vérző libák is láthatóak, amiért 5-100 ezres bírság, a cégvezetőnek pedig akár 5 év börtön is jártat. Ugyanakkor a vérzés elméletileg nem szokványos, ugyanis tönkreteszi a tollakat, így mindenki érdeke hogy az állat ne sérüljön.

Másrészt nem minden liba ugyanolyan liba. Vagyis van, amelyiket lehet tépni, míg a másik fajtát nem. Az is egy szempont hogy elviekben - vedlési időszakban - ez az állatoknak nem okoz fájdalmat. Persze kellemetlen, de nem annyira rossz, mint egy gyantázás. Oláh Péterné libatenyésztő szerint „ha nem kopasztjuk meg, akkor a liba nem tud nőni, és szenved. Ezért kopasztjuk meg hat hetente. Ha érett a toll ez egyáltalán nem fájdalmas”.

A libakopasztás

A toll ágyneműben való használata ősi kelta-germán szokás, tőlük vették át a rómaiak. Hozzánk feltehetőleg német területről terjed át a 16. század körül - a 18. században már általánossá vált használata. Ágytollnak nagyrészt csak a vízi szárnyasok tollát használják. A libák legfőképp falun jelentik egyes családok megélhetőségét, amiben benne van a tömés és a kopasztás is. Általában csak az egy évnél fiatalabb libák tollát tépik, összesen háromszor (meg amikor levágják őket). Az első tépésnél 5-6 dkg tollat ad, a másodiknál 8-9 dkg toll került a régi szellős huzatba, a harmadik tépésnél 10-12 dekányit lehetett kopasztani. Levágáskor 35-40 dkg is összegyűlhet.

Maga a munka nem épp túlfizetett, de némi gyakorlattal meg lehet élni belőle. Egy liba megkopasztásáért átlagosan 50 forintot fizetnek és egy tapasztalt asszony 40-70 libát is képes megkopasztani egy nap. Persze a munka korántsem veszélytelen. Idézet, egy, a témával foglalkozó dokumentum film leírásából: „A tépés embertelenül nehéz, egészségkárosító - a belélegzett tollpor tönkreteszi a tüdőt - és nagy odafigyelést igénylő munka. Ha keresni akarsz, gyorsnak kell lenned, de közben védekezni kell a libacsípések ellen és vigyázni arra, hogy kárt ne tegyél a jószágban. Az eltört szárnyú, lábú jószág után fizetni kell, ha behasad, felszakad a bőre, azt magadnak kell állatfelcserként tűvel-cérnával összevarrnod a saját drága munkaidődben.”

Mi lesz a vége?

Nem tudni, hogy a tervezett intézkedés mekkora anyagi kárt okoz majd, de ha Bárány Lászlóra, a Baromfi Terméktanács elnökére hallgatunk, akkor inkább csak az etikai kár lesz jelentős. Minden esetre az is lehet, hogy legközelebb a pirospaprika szedését tiltják meg, mivel már kimutatták, hogy a növénynek is fáj a nyesés, tépés. Végül is ne együnk, úgyis túl sok ember van a földön.