A The New York Times helyszíni riportban számolt be arról, hogyan él egymás mellett a 600 ezer lakosú El Paso - amely az Egyesült Államok egyik legnyugodtabb városának számít -, és a másfél millió lakosú Juarez, ahol mindig kemény volt az élet, jó egy éve pedig éppenséggel a drogkartellek csataterévé vált. Tavaly több mint 1550 ember vesztette életét a mexikói város utcáin, mindennapossá váltak az autórablások, a zsarolások, a tűzpárbajok.

John Cook, El Paso polgármestere maga is különösnek tartja, hogyan lehet települése az Egyesült Államok harmadik legbiztonságosabb városa - közvetlenül egy háborús övezet mellett.
A juarezi belháború, amely azt követően kezdődött, hogy a mexikói kormány megpróbálta felszámolni a városban a drogbárók kereskedelmi hálózatait, számtalan módon mérgezi El Paso életét is. Az amerikaiak ritkábban látogatják Mexikóban élő rokonaikat és a mexikóiak is csak kisebb számban kelnek át a határ amerikai oldalára: vagy félnek elhagyni otthonaikat, vagy nincs elég pénzük az útra. El Paso kórházában 48 olyan személyt kezeltek tavaly, aki a mexikói tűzharcokban sebesült meg, a bűnügyi hatóságok pedig mindent megtesznek annak megakadályozására, hogy a mexikói erőszak átcsapjon ebbe a városba is.

"Odaát teljes a törvénytelenség" - mondta a lapnak Fernando Apocada 47 éves biztosítási ügynök, aki egész életében Mexikóba járt át ügyfeleihez, de miután tavaly szeptember 17-én "odaát" fényes nappal ismeretlenek fegyvert fogtak rá és elrabolták kocsiját, felhagyott ezzel.

A szakértők sokféle magyarázatot adnak arra, hogy El Pasóra miért nem terjedt át az erőszak, így fontosnak tartják az erős rendőri erő jelenlétét, a határ őrizetét és azt is, hogy Texasban ma is van halálbüntetés. De akad más elmélet is. Juarezben akkor kezdődtek a leszámolások, amikor a mexikói kormány lecsapott a drogdílerekre. Az akció szétzúzta az addigi drogkereskedő hálózatokat, ez vezetett sokak szerint a bandaháborúk kiéleződésére. A Rio Grande amerikai oldalán nem volt hasonló akció, de ha lett volna, Cook polgármester szerint alighanem ugyanolyan bűnözési hullám következett volna.

A közvetlenül az ország határának túloldalán folyó városi háború átterjedésének lehetőségével már az amerikai szövetségi kormány is foglalkozott, a Bush-adminisztráció idején terveket dolgoztak ki arra, hogy szükség esetén titkosszolgálati embereket és katonákat vezényeljenek a térségbe.
El Paso aggódó tanácsosai másféle radikális megoldással kísérleteztek. Juarez városának egyfajta jelképes támogatásaként határozatban kérték fel Washingtont, vegye fontolóra a kábítószerek legalizálását - abban a reményben, hogy ez véget vetne a szomszédos városban is az erőszaknak. Cook polgármester megvétózta a határozatot és végül a tanács vissza is vonta, miután figyelmeztették tagjait, hogy az amerikai kongresszus válaszul megvonhatja az El Pasónak juttatott segélyeket.

A kudarcot vallott kezdeményezés azonban kifejezte, mennyire általános a vágy El Pasóban arra, hogy visszatérjenek ahhoz a viszonylag békés helyzethez, amely az előtt volt jellemző, hogy Felipe Calderón mexikói elnök megkezdte a drogkartellek elleni hadjáratát. A folyó túloldalán Juarez valaha fényárban úszó utcái ma sötétek, az emberek este sietve hazatérnek, az amerikai turistákból, diákokból és a határ túloldalán lévő Fort Bliss katonáiból élő vendéglők, bárok, éjszakai szórakozóhelyek bezártak, mert a vendégek elmaradtak.

José Reyes Ferriz, Juarez polgármestere arról panaszkodott az amerikai lapnak, hogy a város rosszul felfegyverzett rendőrségét létszámhiány is sújtja, hiába indítottak toborzást és hiába próbálták megszabadítani a korrupt alkalmazottaktól. A városi vezető szerint 4000 rendőrre volna szükség ahhoz, hogy ismét ellenőrizni tudják Juarez utcáit. A mai létszám nem több 1600-nál. Felipe Calderón 3000 rendőrt és katonát küldött az erőszak letörésére, nem sok sikerrel. A katonák például semmit sem tudnak a rendőri munkáról, hosszú oszlopokban végeznek őrjáratot - ezeket könnyű észrevenni és elkerülni.

Az elmúlt hat hónapban a gyilkosságok a korábbinál is gyakoribbak, vakmerőbbek és borzalmasabbak lettek. Az egyik áldozatot lefejezték, testét egy hídra akasztották fel. Más hullákat óriási kondérokba gyömöszöltek. A legtöbb áldozat olyan, más városokból toborzott fiatal volt, akit a drogbárók béreltek fel. Legalább 40 utcai járókelő is életét vesztette, köztük néhány helyi lakos is.

El Pasóban, ebben a sivatagi városban viszont tavaly alig 16 embert öltek meg, az erőszakos bűncselekmények száma 4 százalékkal csökkent, a város utcái a rendőrök szerint nem hogy nem veszélyesek, inkább kissé unalmasak. Az emberek nem félnek az autójukban hagyni holmijukat és nyugodtan sétálnak az utcán sötétedés után is. A város lakói jobbára friss bevándorlók, akik óvatosak és törvénytisztelők.

Viszont El Paso ama 25 ezer lakosa számára, aki naponta Juarezbe jár dolgozni, minden átkelés félelmetes - és joggal. A 48 éves Marisela Granados de Molinar Juarezben a helyi mexikói főügyész irodavezetője volt, de férjével El Pasóban élt. "11 éve járt a folyó túloldalán emelkedő ügyészségi épületbe és sohasem tartott attól, hogy őt is megtámadhatják odaát, ahhoz ő nem elég fontos" - idézte szavait a férje. December 3-án azonban Marisela autójával éppen egyik mexikói főnökét, a főügyész helyettesét fuvarozta kocsijával Juarezben, amikor egy utcasarkon fegyveresek nyitottak tüzet rájuk. Az autót 85 golyó érte, mindkét utasa meghalt.