Aki úgy másfél éve mély álomba merült, vagy egy másik bolygóra tett kirándulást, ezekben a napokban visszatérve egészen más világba csöppen. Egy pénzügyi válságba, amelynek során a világ tőzsdéiről 22 ezer milliárd dollár, vagyis a magyar GDP százötvenszerese szívódott fel. Óriási vagyonok értéktelenedtek el, félelmetes összegű hiteleket kellett leírni, emiatt gránitnál is szilárdabbnak gondolt bankok dőltek be. A piacgazdaságra esküdő kormányok példátlan lépésekre szánták magukat – Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban például bankokat vontak állami gyámság alá. A vihar nem csak a bankrendszert tépázta meg. Átterjedt más ágazatokra is, sőt államok kerültek a csőd szélére. A világgazdaság egészében nő a recessziós veszély. – Ezekben a napokban a válság vázlatos krónikáját olvashatják, a német Wirtschaftswoche, a Der Spiegel, a Die Zeit, a londoni The Economist és Financial Times, az MTI, a portfolio.hu, a Reuters és Bloomberg híradásai nyomán.

A bajok forrását keresve talán érdemes az évtized elejéig visszanézni és az amerikai lakóingatlan-piacon keresgélni. Rossz hitelképességű amerikaiak tömege kezdett saját ingatlanokat vásárolni – önerő nélkül, de kedvező – igaz, változó – kamatozású hitelből.

Kezdetben ebből még nem is volt baj, hiszen az ingatlanok ára emelkedett, így aztán a dráguló házak tulajdonosai könnyen juthattak újabb kölcsönökhöz – immár fogyasztói vágyaik kielégítésére. Mindaddig, amíg az ingatlanok értéke emelkedik és a kamatok viszonylag stabilak, ezt a körforgást nem is fékezi semmi. Nem volt hát gátja annak, hogy a korábban az ingatlanfinanszírozásnak csupán elhanyagolható volumenét kitevő úgynevezett subprime-, vagyis nem elsőrendű jelzáloghitel piac néhány év alatt megsokszorozódjon.

A nagy üzletet szimatoló jelzálog-finanszírozók az ügynökeiket mind kisebb jövedelmű ügyfelekhez irányítják, egyre több hitelt helyeznek ki és természetesen a kamatból fakadó nyereségeik is szépen gyarapodnak. - A kamatnyereségek, amelyek általában viszonylag szerények azokon a fejlett pénzpiacokon, ahol erős a verseny.

Az ilyen típusú jelzáloghitelezésen más bankok is keresni akarnak – nem csak Amerikában (figyelem: így gyűrűzik majd át a válság a világ más tájaira is): leányvállalataikon, vagy a befektetési bankok alapkezelőin keresztül közvetve vásárolni kezdenek a jelzáloglevelekből. Közvetve vásárolnak, mert a jelzáloglevelek mögött fedezet van. Így aztán annak sincs akadálya, hogy újabb részalapokat indítsanak. A jelzálogleveleket egyéb biztosított hitelekkel ötvözik és olyan innovatív értékpapír-kategóriákat kreálnak, ahol már gyakorlatilag követhetetlenné válnak a tőkeáttételek.

Tavaly februárban az egyre több elakadó amerikai jelzáloghitel-törlesztés utal már ennek a speciális hitelezési gyakorlatnak a veszélyeire. Gyorsan értéktelenednek el azok az értékpapírok, amelyeket a bankcsoportok a jelzálog-követelésekből konstruáltak. Így kezdődik az úgynevezett nem elsőrendű jelzáloghitel-válság.
2007. február 8-án Európa legnagyobb bankja, a brit HSBC amerikai jelzálogüzletei miatt már a korábban jelzettnél kisebb profitról ad ki figyelmeztetést a tőzsdéknek és később 880 millió dollár leírására kényszerül.
adó válság költségvetés

Az amerikai ingatlanválság első prominens áldozata 2007. április 2-án jelent csődöt. A New Century Financial 450 millió dollár veszteséggel húzza le a rolót. A pénzintézet a kimondottan rosszul biztosított ingatlanhiteleknek köszönhette vesztét. Ekkor azonban még a világ pénzpiacain abban reménykednek, hogy a válság csupán erre a piaci szegmensre korlátozódik.

Viszonylag gyorsan kiderül, hogy az ingatlanok éppen a korábban virágzó régiókban értékelődnek le a leggyorsabban – amerikai sorházi lakások sora áll üresen és olyan vásárlók törlesztései maradnak el, akik éppen az értékálló saját otthon reményében adósodtak el.

Ekkor azonban még Henry Paulson amerikai pénzügyminiszter, az egyik legnagyobb befektetési bank, a Goldman Sachs volt elnök-vezérigazgatója kimondottan optimista: azt mondja, hogy az ingatlanárak esése csak bizonyos jelzáloghitelezőket érint. „Vannak ugyan hitelpiaci problémák, de azok korlátozottak”- állítja Paulson.

Alig telik el néhány hónap. 2007 júniusában kiderül, hogy nem csak az amerikaihoz ezer szállal kötődő és üzleti gyakorlatában is hasonlító Nagy-Britanniába, hanem a kontinentális Európába, azon belül Németországba is átgyűrűznek az amerikai pénzpiaci gondok. Júniusban a Moody’s hitelminősítő lerontja a düsseldorfi székhelyű IKB ipari fejlesztési bank osztályzatát, annak akkor még néhány millió dolláros tengerentúli jelzálogpiaci veszteségei miatt. Az IKB a válság első német kárvallottja.

Egy héttel később az IKB vesztesége már egymilliárd euro. A főrészvényes, az állami KfW Bank 8,1 milliárd euro likviditást pumpál a pénzintézetbe, a vezérigazgató távozik. A német bankfelügyelet vezetője 1931 óta a legnagyobb bankválságot vizionálja arra az esetre, ha az IKB összeomlik. Röviddel az IKB megmentése után , 2007. augusztusának közepén a tartományi takarékpénztáraknak 17,3 milliárd eurót kell a szász tartományi bankba, a Sachsen LB-be pumpálniuk, végül pedig a tartományi kormányzat veszi át a pénzintézetet.

Ekkor már pénzügyi válságtól való félelem a világ jegybankjait is beavatkozásra készteti. Az Amerikát ért 2001. szeptemberi terrortámadás óta első ízben az Európai Központi Bank 95 milliárd euróval száll be a bankrendszer egynapos, a likviditást biztosító hiteleinek finanszírozásába. Ezeknek a kamata már 4,6 százalékra szökött fel, mert a bankok ódzkodnak attól, hogy más pénzintézeteknek kedvező feltételekkel kölcsönözzenek pénzt.

Ekkortájt ingatja meg a nem elsőrendű válság a müncheni Hypo Real Estate-et is, amelynek részvényei leszálló ágba kerülnek. A pénzintézet azt állítja, nem lesz semmi baj.

Szeptemberben tömegjeleneteknek lehetünk tanúi a brit Northern Rock fiókjai előtt, rengeteg betétes vinné el a pénzét a nyomás likviditáshiány miatt nyomás alá került jelzáloghitel-intézetből. A brit jegybank, a Bank of England gyorssegélyt folyósít.

A nagy befktetési bankok mérlegei vegyes képet mutatnak: A Goldman Sachs a leírások dacára 1,7 milliárd dolláros profittal története egyik legjobb negyedévét zárja és kellemes meglepetést okoz a Lehman Brothers is. Eközben az egyik legrégibb amerikai brókerház, a Bear Sterns a hitelezési veszteségek miatt nyereségének 61 százalékos zuhanásáról számol be. A Morgan Stanley majdnem egymilliárd dollár leírására kényszerül, és profitja kiábrándítóan esik, ráadásul a következő negyedévre újabb, legalább 3,7 milliárd dollár rossz követelés leírását vetíti előre.

2007. októberében a vezető svájci bank, az UBS a subprime-válság miatt kilenc tízmilliárd dolláros leírást követően, kilenc esztendő után az első veszteséges negyedévről ad számot. Egy hónappal később bejelenti, hogy a negyedik negyedévre is komoly veszteségek várhatók. A helvét bankrendszer másik zászlóshajója, a Credit Suisse szintén a nem elsőrendű hitelezési válság miatt helyez kilátásba nagyobb veszteségeket.

Még mindig a múlt év harmadik negyedének gyorsjelentéseinél tartunk: a legnagyobb amerikai bank, a Citigroup nyereségének 60 százalékos eséséről számol be, két héttel később pedig már 6 és félmilliárd dollárban jelöli meg a leírások értékét. Újabb három hét múlva a jelzálogkitettség miatt további 11 milliárd dollárja válik semmivé. Charles Prince bankvezér veszi a kalapját.

A pénzügyi válság a Deutsche Bank befektetési részlegének több mint 2 milliárd eurójába kerül tavaly július és szeptember között. A Merrill Lynch befektetési bank a leírások miatt hat év után először jelent 4,5 milliárd dollár negyedévi veszteséget. Rá három héttel a cég már újabb 8 milliárd dollár fölötti összeg leírását jelenti be. A konszern fejének, Stan O’Neal-nek mennie kell.

Tavaly novemberben a német Commerzbank 291 millió euróban – ez a korábban vártnak a hatszorosa - jelöli meg a hitelválságért fizetendő számlát.

A többi német bank sem marad érintetlen: a legnagyobb német fiókbank, a Postbank a negyedik negyedévben 61 millió eurót bukik az amerikai jelzálogkitettség miatt, az akkor még Allianz-leány Dresdner pedig 52 milliót és nem marad érintetlen Baden-Württemberg tartomány pénzintézete sem.

Az év utolsó hónapjában a vezető jegybankok milliárdos hitelekkel árasztják el a pénzpiacokat, de ezzel sem tudják elejét venni a 2008-ban kicsúcsosodó mélyrepülésnek a világ pénzpiacain.