Gáz van!- Harc az energiáért

Az energia- némi adat.

Ősi görög szó alapján, munkából eredetezhető fogalom, melyet manapság is hasonló módon értelmez a fizika, bár eredeti definíciója szerint „általános értelemben a változtatásra való képesség”. A világ számára azonban ama erő, mely fényt, mozgás, hőt, és szuper mario-t jelent. Megléte a fejlődő és fejlett országokban természetesnek tűnik, a mindennapjaink része, míg a harmadik világ nagy részében jól megvannak nélküle. De, mivel készlete közel sem végtelen így értéke is van, ami a készlet fogytával folyamatosan és érezhetően növekszik.

A világ energiafelhasználása több mint 400 Petajoule (2001-es adat), és 2030-ra állítólag a 2005-ös értékek duplájára nő. A legnagyobb energia felhasználó az Egyesült Államok, amit nemsokára megelőz majd Kína (jelenlegei több mint 10%-os „világrészesedéssel”). A világ energiafelhasználásának mintegy 19%-át teszi ki a világítás, 22%-át az irodák (világítás nélkül) és IT eszközök üzemeltetése, valamint egynegyedét – kőolaj termelésének kétharmadát – a közlekedés. A világ energiaigényének 20-30%-át lehetne megspórolni, ha mindenhol megfelelően energiatakarékos eszközöket használnának (izzók, szigetelés, korszerű IT hűtés, égők lekapcsolása, stb.).

Kígyó és pocok, avagy harc és gyűjtögetés

A grúziai konfliktus hatására mindenki elkezdett azért küzdeni, hogy minél több energiája legyen –és a felesleget ő adhassa el másoknak. Míg Kína a gyűjtögető életmódot alkalmazza (elég sok helyről vásárol), addig Amerika és Oroszország kígyók módjára küzdenek: hol erővel, hol furfanggal és kedvezményekkel, az egyre többet jelentő erőforrásokért. Az összecsapások egyik színtere az Északi-sark, másik pedig a két gázipari óriás, a Nabucco és Gaszprom ütközőzónája (közte hazánkkal).

Az Északi-sark érdekes, s nem csak a jegesmedvék miatt. A geológusok szerint ott rejlik a föld ásványkincseinek 25%-a (köztük rengeteg kőolaj és még több földgáz). Mivel a jégtakaró olvadása és az északnyugati átjáró megnyílása meghozta az érdeklődést az energiaéhes –és közelben tartózkodó- országok irányából, így az említettek bejelentették rá igényüket. Persze mindenki olyasmivel próbálkozik, amivel ő járna jobban (geológiai határozat, tengeri szerződés, nemzetközi vizek egyezménye, százévnyi türelem, stb.) s egyes elemzők szerint akár még egy fegyveres konfliktus is kirobbanhat a vita kapcsán- persze nem holnap.

Miután az oroszok többször bevetették a „gázfegyvert”, így az EU és leendő NATO tagországok energiaellátásának fontossága ugrott jó pár helyet. Emiatt is rendeznek hazánkban Nabucco csúcsot, fél éven belül. Valamint az új hozzáállás is közbejátszik: vagyis az EU szerint nem baj, ha két gázvezeték is kapcsolódik hazánkhoz, akkor sem, ha az egyik a Gazpromtól, a másik a Nabucco felől. Egyébként a versenyképes piac létrehozása, akár a folyamatosan emelkedő gázárakat is visszafoghatja valamelyest

Természetesen a két óriás közti harc a közel-keleten is megélénkült. Líbiába érkezett Condoleezza Rice –ahol 55 éve nem járt amerikai külügyminiszter-, amivel megkezdődött a diplomáciai kapcsolatok újbóli felvétele (mellékesen Amerika diktátornak tartja Moamer el-Kadhafi Líbiai vezetőt), és természetesen az olajról is esett néhány szó. Eközben az orosz Gazprom- Olaszország közbenjárásával –szintén egyezkedik Líbiával a vezetékekről. Kissé távolabb, Azerbajdzsán meg kijelentette most kedden –amit pénteken még élesen elutasított – hogy mégis csak beszáll az EU által erősen támogatott Nabucco projectbe. A Gazprom itt is közbeszólt, ugyanis piaci áron való gázfelvásárlást – eddigi 160 dollár helyett 307-et, ezer köbméterenként- ígért Azerbajdzsánnak ugyanúgy, mint az üzbégeknek.

Gáz és olaj

Eme két fosszilis energiahordozó az, aminek hatására vérszemet kap a legtöbb üzletember és államférfi. Állítólag az utóbbi felelős jórészt a manapság dúló közel-keleti konfliktusért. Nem véletlenül, mivel napjainkban a világ energiafelhasználásának közel hatvan százalékát a kőolaj és a földgáz szolgáltatja. A fekete aranyat főleg benzin, gázolaj és bitumen előállítására, míg a földgázt fűtés és energetikai célokra hasznosítják. Eme kincseket a föld alól, sokszor több ezer méteres mélységből, akár a tenger közepéről hozzák a felszínre. Kitermelésében több tízmillió ember dolgozik, a világ egyik talán legnagyobb iparága.

A technika jelenlegi szintjén a tényleges (földtani) kőolajkészlet 30-40%-a, a földgáz 75-90%-a termelhető ki. Ehhez hozzájön most – a kőolaj árának folyamatos emelkedése miatt szóba került – kanadai olajhomok, melynek kitermelése lokális környezeti katasztrófát okozna, de a világ második leghatalmasabb olajkitermelőjévé tenné az országot. Világszerte nagy erőfeszítéseket tesznek mindkét fő energiaforrás kitermelhetőségi arányának megnövelésére. A Közel-Kelet országaiban van az ismert kőolajkészletek 65%-a. A világ földgáztermelése 2005-ről 2006-ra a kőolajénál jóval dinamikusabban, 3,0%-al nőtt (a kőolaj csupán 0,3%-al), de várhatóan az idei arány minkét ágazatnál jóval nagyobb lesz.
@@

Atom

Az atomenergia a leggazdaságosabb, legbiztonságosabb és legkörnyezetkímélőbb energiaforrás, egészen addig, amíg valami hiba nem csúszik a gépezetbe –és Csernobil óta, sajnos tudjuk, hogy az ilyesmi közel sem lehetetlen. Csakhogy az emiatt egyre erősödő társadalmi nyomás és tiltakozás sem gátolja meg országok tömegeit, hogy jövőjüket az atomenergia fejlesztésben lássák. Kína például 109 új atomerőművet tervez, Oroszország 44-et, míg Dél-Afrika a kettőt akarja 27-re bővíteni.

2004-től az atomenergia nyújtotta a világ energiájának 6,5%-át. A biztonságot is felügyelő Nemzetköz Atomenergia Ügynökség létrejöttével, és a harmadik típusú erőművek kialakulásával új korszak nyílt az iparágban. A legnagyobb felhasználók közé az Egyesült államok, Franciaország (ki energiája 80%-át nyeri ilyen forrásokból) és Japán tartozik, de igen sok ország kíván csatlakozni ehhez a trendhez. 2007-es adatok szerint 439 atomerőmű működik a világon, de ha figyelembe vesszük az országok fent említett elhatározását, akkor 2012-re ez a szám akár meg is duplázódhat. Érdekes ténynek számít még, hogy egy tonna urán akár több millió tonna szén vagy hordó olaj energiájával ér fel, és az erőművek környezetszennyező értéke is a nullához nagyon közel eső szám tájékán mozog.

Zöld

Mivel az egyre növekvő energiafelhasználás szinte egyenes arányosságban nő a globális felmelegedés mértékével, ezért várható volt a zöldenergia minél előbbi szorgalmazása. Zöld energiának nevezik a környezetbarát, szemétből, növényekből, hidrogénből vagy a geotermiából előállított energiát. Az elfogadott programok szerint egy-két évtizeden belül jelentős mértékben (10-20%) kéne átvennie ennek a fajta energiának a fosszilis energiahordozók szerepét.

Így az egész világ nagy pénzeket forgatott a zöld üzemanyag előállításába- s ennek következtében drasztikusan növekedtek az élelmiszerárak. Ám ezek gyakran –bár más módon- de hasonló mértékben környezetszennyezők, vagy alig szolgáltatnak több energiát, mint az előállításukhoz szükség van. National Geographic összehasonlító elemzése szerint talán a Kongói cukornáddal járnák minkét szempont szerint a legjobban. [lásd a magazin 2007-es októberi számát.] Sokat kísérleteztek a moha bioetonolos felhasználásával, de a kifejezetten kedvező elméletek ellenére pénzhiányában egyelőre abbahagyták a kutatást.

Komoly bajnak számít a zöld energia „természetes felhasználása”. Ugyanis a szegényebb, fejlődő országok háztartásaiban az energia 20-90%-át a helyi erdőtakaró faforrása biztosítja, így az évente kitermelt famennyiség 80%-a energiaforrásként használódik el. A fejlődő világban két milliárd ember kizárólag fával fűt és főz, ami az erdők rohamos kipusztulásához vezethet.

Természet

Más néven alternatív erőforrásoknak nevezett természeti energiák felhasználása sosem volt az élmezőnyben, mindig csupán kiegészítőként funkcionált. Bár már állami támogatással lehet házunkat átalakítani napenergia által működtetetté (mely beruházás elméletileg öt éven belül megtérül), és vízerőművek sorát is tervezgetik (oda is, ahol esélye sincs), de pár százaléknál nagyobb részesedésre nincs esély, legalábbis világviszonylatban, az elkövetkező huszonöt évben.
Ezen energiák legnagyobb előnye, hogy nem használódnak el, tehát nem merülnek ki. Hisz nap mindig is melegíteni fogja a földet, fúni fog a szél, a víz meg szakadatlanul halad célja felé – legalábbis reméljük. Nagy hátrányuk hogy egyrészt a kapott energia elég kevés a befektetés összegéhez képest, másrészt a víz és szélerőművek esetenként -megefeleő kiépítteség hiányában vagy hibás elhelyezés esetén- kifejezetten környezetrongálóak (gondoljunk a feldarabolódó madarakra és halakra).

Felhasználásuk viszont bizonyos területeken, ahol a természet adta lehetőségeket megfelelően ki lehet használni, kifejezetten előnyösek. Például Latin-Amerika energiatermelésének 64%-át vízerőművek szolgáltatják. Egy 2005-ös felmérés szerint szélenergiával (mely a mai világ összenergiájának a 0,5 százalékát adja) a világ teljes energiaigényének negyvenszeresét lehetne előállítani- legalábbis a föld szelei ennyire, lennének képesek.

Vége?

Szén, gáz, maghasadás, repce, víz, hő, szél, és szemét: minden, amit a természet ad, lassan energia. Vajon az emberiség kapzsisága és a természet harcából ki húzza rövidebbet? Mennyi energiára lehet az emberiségnek szüksége, egyáltalán lehet-e valaha elég? Érdekes kérdések, a válaszok alapjai pedig ismertek. Egy harcból mindkét fél vesztesen kerül ki, s az embernek sohasem elég. A jövő energiaforrásának beharangozott fúziós „erőmű” még bizonytalan lábakon áll, ugyanúgy, ahogy a többi hasonló kutatás is. Vagy annyira túlnépesedünk, hogy eljön a mátrix, és az emberek egy részét csupán energiakibocsájtás miatt tartják életben? Nem tudhatjuk, hisz a tudomány már szinte riasztó mértékben fejlődik, napról napra. Ráadásul, ha minden így folytatódik, akkor a hidegháború után akár az energiaháborúig is eljuthatunk. Csak rajtunk, és a hozzáállásunkon múlik.