A kísérletben két, fogságban élő hím fóka fölé vetítették egy éjszakai égbolt szimulációját, és hat rejtett infravörös kamerával követték mozgásukat.

"Először egy lézermutató segítségével ösztönöztük őket, hogy egy világosabb csillag felé ússzanak" - magyarázta a csapat egyik tagja, Bjorn Mauck, a dél-dániai egyetem munkatársa. Amikor már az állatok ráéreztek a csillag követésére, a kutatók elforgatták az égboltot. "Kis gyakorlás után az esetek száz százalékában helyes irányba úsztak a fókák" - tette hozzá.

A természetben a fókák táplálékszerző körútjai akár napokig is eltarthatnak, így gyakran találják magukat nyílt vízen, ahonnét nem látják a partot, amely alapján tájékozódhatnának. "Lehetséges, hogy a fókák alkonyatkor és pirkadatkor tanulják meg, hogyan helyezkednek el a csillagok a szárazföldhöz képest, amikor mindkettőt látják" - fejtegette Mauck.

Sokszor látni, hogy a fókák, oroszlánfókák és bálnák függőlegesen kiemelkednek a vízből, miközben a nyílt vízen úsznak. Ez a viselkedés, hasonlóan ahhoz, ahogy az ember tapossa a vizet, a kutatók szerint az állatok tájékozódását segítheti.