A Libiomfit, amelyből az azonos című film után készült színházi előadás, a Sirályban ezentúl rendszeresen játsszák, a budapesti premiert követően december 22-én és 28-án is látható a produkció - mondta Végh Zsolt az MTI-nek.
Hozzátette: a Sirály kocsma-színház hangulatát kihasználva csaknem teljesen átalakították az előadást, így szinte új produkciót mutatnak be.
Szólt arról, hogy a fővárosi premierrel egy időben jelennek meg filmjeik DVD-n, köztük az uristen@menny.hu, a Legkisebb film a legnagyobb magyarról, az Öszödik Pecsét és a Libiomfi. Terveik szerint DVD-bemutatót és közönségtalálkozót is tartanak december 20-án a Sirályban - tette hozzá.
Mint mondta, az előadás műsorra tűzése a Sirállyal való hosszabb kulturális együttműködés kezdete; a későbbiekben rendszeres filmvetítéseket, közönségtalálkozókat terveznek.
A Libiomfi című, 2003-ban készült nagyjátékfilmet, amelyet hárman írtak és rendeztek, a 34. Magyar Filmszemlén három díjjal is jutalmazták, és több mint 30 ezren látták moziban.
A produkciót eredetileg is kétféle formában képzelték el, filmként és színházként: a film magát a történetet meséli el, bemutatva e kicsavart világot, szórakoztatva, de tárgyilagosan, a színház pedig bevonja a nézőt az "őrületbe".
Az alkotók eredeti elképzeléseik és a film alapján írták meg a Libiomfi című színdarabot. Közlésük szerint a színdarab nem a forgatókönyv egy változata, hanem egy teljesen önálló mű. Minden jelenet átalakult, új jeleneteket és dialógusokat írtak. A szerkezet is más, például a szöveg jelentős részét verses formába öntötték, továbbá belekerült a darabba egy új dramaturgiai elem: a Kaszás. A Kaszás maga a halál, fekete csuklyában, kezében kaszával. Ő a mesélő, a főszereplőkön kívül minden figurát ő játszik.
A darabról szóló összegzés szerint a Libiomfi története valós alapokon nyugszik. Az alapötletet Liebe Attila, "az ózdi fojtogató" adta, aki vidéki művelődési házakban az általa értelmezett Sztanyiszlavszkij-módszer szerint tanított színjátszást fiataloknak úgy, hogy közben fojtogatta tanítványait.
A színdarab történetének középpontjában is egy színházi rendező áll, aki sajátosan értelmezi Sztanyiszlavszkij módszerét. "Libi bá" régi álma teljesülhet azzal, hogy színre viheti az általa feldolgozott Micimackót. A történet a szereplőválogatással indul, amikor a rendező egy különleges módszer segítségével kiválasztja a "kiválasztottakat".
Az alkotók szerint a darab annak tragikomikumát mutatja meg, milyenek vagyunk, amikor a legjobb szándékkal bátran szembenézünk sorsunkkal, ám tévesen ítéljük meg szerepünket a világban. "Libi bá" tanítványai talajvesztett kisembereknek hiszik magukat, pedig valójában nagy formátumú, jobb sorsa érdemes hősök. Libi és élettársa, Anikó ugyanakkor kisstílű komikus figurák, akik tragikus hősöknek képzelik magukat.
A művészek élő, happening jellegű, szabad előadást képzeltek el, a prózai jelenetekben sok improvizatív, interaktív helyzettel, valamint versekkel és a dalokkal.
A Libi bácsi szerepét megformáló Tamási Zoltán és az "Anikó bácsit" alakító Dióssi Gábor mellett Sipos Imrét, Végh Zsoltot, Stefanovics Angélát, Kálmánchelyi Zoltánt és Hajduk Károlyt láthatja a közönség az előadásban.
Az alkotók által a "tragikomikus-szocio-mese-musical" műfajába sorolt, musical-, operett- és diafilm-elemekkel tarkított előadás a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis, a Városi Színház, és a Kálmánchelyi-Stefanovics-Végh féle színház közös produkciójaként készült.
