2024. május 4. - Mónika, Flórián

Székely Éva "megúszta" 1956-ot

Székely Éva. A Nemzet Sportolója. Helsinki olimpiai bajnoka. Sírni csak a győztesnek szabad. Csak néhány dolog, ami a név kapcsán a legtöbb embernek az eszébe jut. Az 1956-os forradalom idején is versenyre készült, a melbourne-i olimpiára. Ez a viadal szá
2007. október 23. kedd 17:28 - Malina Adrienn

Kint hogy jutottak el önökhöz az itthoni hírek?

Melbourne 1956
Ez volt az első nyári olimpia az Egyenlítőtől délre, a Déli Féltekén. Úgy tűnt, hogy ez lesz az első politikamentes olimpia húsz évvel az 1936-os berlini játékok után. A melbourne-iek elvetették azt a szovjet javaslatot, hogy az úgynevezett "béke tábornak" külön olimpiai falut építsenek, mint az Helsinkiben volt, ahol a kommunista országok sportolóit elkülönítve szállásolták el. A NOB 1954 májusában, Athénban, heves vita után úgy határozott, hogy a 16. nyári játékok lovas-számait 1956. június 10. és 17. között Stockholmban rendezik meg. 74 ország jelezte részvételét. Öttel több, mint Helsinkiben.
Mint derült égből villámcsapás érte az ausztrálokat november első napjainak világeseményei: a magyar forradalom véres leverése és a brit-francia katonai beavatkozás a szuezi válságba. Egy pillanatra veszélybe került a játékok megrendezése. A magyar néppel együtt érző Spanyolország, Hollandia és Svájc hazarendelte már Melbourne-ben lévő sportolóit. A holland csapat a megnyitója napján - november 22-én - szállt fel a Hágába (haza)induló gépre. Két svájci lap közölte olvasóival, hogy a magyar forradalom eltiprása miatti tiltakozás jeléül egy sort sem tudósit Melbourne-ből. A svájci olimpiai csapat tagjai, pedig bejelentették, hogy miután nem vehetnek részt az olimpián, mint Vöröskeresztes kisegítők kívánnak Magyarországra utazni.
A szuezi válság miatt Egyiptom, Szíria és Irak is lemondta az olimpián való részvételt, valamint (Tajvan miatt) Kína is. Végül is 67 ország 3184 sportolója előtt a királynő nevében, férje Fülöp herceg nyitotta meg a 16. nyári játékokat.
Erre az olimpiára hetekkel előbb mentünk ki, az átállás miatt. Minden nap próbáltunk összeköttetést kapni Budapesttel. De sosem sikerült. Amit a nyugati újságok írtak, azokat tudtuk. A hírek olyanok voltak, hogy a várost egyenlővé tették a földdel, nincs mit enni, éheznek az emberek. Én ezt úgy éltem meg, hogy itt minden tönkrement, ez volt öt héten át. Nem bírtam enni, lefogytam hat kilót, és azt hittem megbolondulok.

A verseny előtti nap mondták, hogy van összeköttetés Budapesttel, menjünk és várjunk. Sosem fogom elfelejteni, ott ültem Dezsővel egész éjjel, vártuk, hogy megkapjuk az összeköttetést. Mikor sikerült, felvette apukám a kagylót, és azt mondta: „Jól vagyunk, harcok voltak, de túléltük.” Ennivaló állítólag rengeteg volt, mert vidékről hozták az emberek.

Ez a hír adott némi megnyugvást?

Igen, de akkor én már nagyon tönkre voltam menve. Mikor az ember azt hallja, hogy minden romokban, akkor az, ami nekem életemben a legfontosabb volt, az olimpia, szinte nevetségesnek tűnt. Az, hogy én ülök a medence mellett, és azon izgulok, hogy hanyadik leszek, mikor otthon talán mindennek vége.

Amikor vége lett a versenynek, akkor jött a nagy cirkusz. Sok ember kapott otthonról értesítést, hogy a vőlegénye, a családja már kint van Amerikában és menjenek oda. Így több mint a csapat fele kint maradt. És jött az a szörnyűséges búcsúzkodás. Nekünk, úszóknak a Gyenge Valitól elbúcsúzni olyan volt, mintha a testvérünktől szakítanának el.

Ezek után milyen volt eljönni Ausztráliából?

Egyetlen dolgot hoztam onnan haza. Ekkor volt Magyarországon a Heine-Medin járvány (Az 1950-es években ismételten előforduló gyermekparalízis járványok nagy számban szedték áldozataikat. - a szerk.) és Ausztráliában kaptam egy vakcinát, azt hoztam haza egy termoszban a lányomnak és az unokahúgomnak.

Milánóban szálltunk le a géppel, és onnan vonattal jöttünk haza. De azt a hazaérkezést nem is tudom elmondani. Szörnyű volt, de épségben volt mindenki, és elindult az élet.

Manapság hogy telnek a napjai, hogy van?

80 éves korban már mindenkinek előjönnek a bajok. A szemem már régóta nem jó, nem tudok órákat olvasni. Nyugdíjas éveimre azt terveztem, hogy behozom az elmulasztott világirodalom olvasását. Elmegyek minden reggel uszodába, utána a Kolosy téri piacra, ami nekem helyettesíti az újságokat. Minden standnál más politikai nézetű eladó van, és mivel 50 éve itt élek, mindenki elmondja a maga véleményét, és abból körülbelül tudom, hogy mi a helyzet. Ott kapok egy politikai áttekintést, és nagyon jól szórakozok rajtuk.

Hazajövök, ha kell az unokámnak főzök egy hétre. Magamnak nem főzök, mert minek? Délután nem sokat, de olyan 3-4 órát nézek tévét, elsősorban azért, hogy ne felejtsem el a nyelveket. Este, mint egy jó kisöreg, igyekszem aludni, ami azt jelenti, hogy éjjel háromszor kisétálok, úgysem zavarok senkit. És a lányom is naponta eljön hozzám.

Köszönöm a beszélgetést, és nagyon jó egészséget kívánok!
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Sport témában
Kijutunk-e a labdarugó világbajnokságra?
Igen
Nem
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását