A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) előzetes felmérése alapján mindössze nagyjából 160 ezer tonna almát takaríthattak be a termelők 2025-ben – tudatták közös közleményükben. Már az előző év is szerény almatermést hozott, ám ez a mennyiség annak is csak a fele.
A betakarított mennyiségből mintegy 60-80 ezer tonna lehet az étkezési alma és 80-100 ezer tonna az ipari minőségű gyümölcs, ami egyúttal azt is jelenti, hogy étkezési alma termésünk egy jó évjárat termésének mindössze 55-60 százalékának felel meg, míg az ipari alma egy átlagos évjárat termésmennyiségének csupán 20-25 százaléka.
A magyar fogyasztás éves szinten 110–120 ezer tonna étkezési almát igényelne, az üzemek ugyanakkor 400 ezer tonna ipari minőségű gyümölcs feldolgozására is képesek, de ettől idén nagyon messze kerültünk.
A szélsőséges időjárás megpecsételte a szezont
A rekordalacsony termésért több tényező is felel. A hideg tavasz, a rá következő aszály és a rendkívül szélsőséges nyár eleve visszavetette a virágrügyek kialakulását. A kamara és a szakmaközi szervezet azonban hangsúlyozza, hogy a legnagyobb károkat kétségkívül az április elején és május 10-én érkezett fagyok okozták. Az áprilisi fagyok az almatermő területek 80-90 százalékát érintették nagyon súlyosan, míg a május 10-ei fagyok az ország észak-keleti részében okoztak jelentős károkat. Ez utóbbi azért jelentett különösen nagy veszteséget, mert Magyarország észak-keleti részében található az almaültetvényeink háromnegyede.
Csökkenő termőterület, változó fajták
Magyarországon jelenleg körülbelül 20 ezer hektáron folyik almatermesztés – ennek a területnek két évtizeddel ezelőtt még a duplája állt rendelkezésre. Jó évjáratban a hazai potenciál közel félmillió tonna lenne.
A fajtaszerkezet még mindig hagyományosnak mondható: az Idared továbbra is meghatározó, ennek az almának a termésbiztonsága talán a legmegfelelőbb a mi éghajlati adottságaink között. De a Gala, a Jonagold, a Golden és a Red Delicious is jelentős területet foglal. Ugyanakkor az újabb fajták térnyerése egyre nagyobb technológiai és beruházási igényt jelent, miközben sok régi ültetvény elöregedett és felújításra vár.
A szakmai szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy az új fajták gazdaságosságáról alig áll rendelkezésre hazai tapasztalat, ezért kockázatos nagy területen belevágni olyan telepítésekbe, amelyek viszonyairól még nincsenek megfelelő vizsgálatok.


