Miért van ilyen kevés fiatal politikus az Egyesült Államokban?

Kevés amerikai politikus maradt olyan sokáig hivatalában, mint Hal Rogers republikánus képviselő, aki a novemberi félidős választáson már a 24. képviselőházi ciklusáért indulhat. A 88 éves politikus 1981 óta képviseli Kentucky állam 5. választókerületét, ezzel ő a képviselőház legrégebben hivatalban lévő tagja.

Rogerst azon az estén választották meg először, amikor Ronald Reagan megszerezte első elnöki mandátumát, a „Tegyük újra naggyá Amerikát” szlogennel. A jelszót évtizedekkel később Donald Trump emelte ismét politikai programjának középpontjába. A republikánus politikus az idei pártjelöltségért folytatott küzdelemben olyan ellenféllel is szembekerült, aki hatvan évvel fiatalabb nála. Rogers azonban korántsem az egyetlen amerikai politikus, aki nyolcvanéves kora után is hivatalban maradt.

Donald Trump amerikai elnök 80 éves, elődje, Joe Biden pedig 82 évesen távozott a Fehér Házból. Nancy Pelosi ugyancsak 82 évesen mondott le a képviselőházi demokraták vezetéséről. A 93 éves Chuck Grassley továbbra is szenátor: 1958-ban kezdett politizálni, még azelőtt, hogy Alaszka és Hawaii az Egyesült Államok tagállama lett volna.

Egyes politikusok életkora és egészségi állapota mind a republikánusok, mind a demokraták körében aggodalmakat váltott ki. Ismét napirendre kerültek azok a kérdések, hogy szükség lenne-e korhatárokra vagy kötelező egészségügyi vizsgálatokra a politikai tisztségeket betöltők esetében. Az Egyesült Államokat gyakran éri a gerontokrácia vádja: ez olyan politikai berendezkedést jelent, amelyben a társadalom felnőtt lakosságának átlagához képest feltűnően idős emberek gyakorolják a hatalmat.

A probléma másik oldala, hogy a Nemzetközi Parlamenti Unió kutatásai szerint az Egyesült Államokban a hasonló demokráciákhoz viszonyítva az egyik legalacsonyabb azoknak a törvényhozóknak az aránya, akik még nem töltötték be a 45. életévüket. Miért jut el tehát ilyen kevés fiatal az amerikai politikáig, és azok közül, akik mégis megpróbálják, hányan tudnak valódi sikert elérni?

A fiatalok nehezen törik át a politikai korlátokat

A 27 éves republikánus Riley Owen azon kevés Z generációs jelöltek egyike, akik a november 3-i kongresszusi választáson indulnak. A generációhoz jellemzően a tizenévesek és a húszas éveik végén járók tartoznak.

Owen Utah állam újonnan kialakított választókerületében méreti meg magát, amely a szakértők szerint inkább a demokratáknak kedvezhet. Programjában olyan ügyek szerepelnek, mint a fizetett szülési szabadság, a kongresszusi képviselők részvénykereskedésének korlátozása és a környezetvédelem. Ezek a témák hagyományosan a demokraták szavazóinak körében is népszerűek.

Amikor hivatalosan is ő lett pártja jelöltje Utah állam első kongresszusi választókerületében, Billy Joel We Didn’t Start the Fire című dalára lépett színpadra. Beszédében amellett érvelt, hogy az ő generációjának is részt kell vennie az amerikai álom megújításában. Owen szerint az idős politikusok túlsúlya mindkét nagy pártot érintő probléma. „Vannak emberek, akik hivatásos politikusokká váltak, és az egész életüket a Kongresszusban töltik” – mondta. Szerinte ez azt jelzi, hogy a politikai rendszer nem képes megfelelően szolgálni az amerikaiakat.

A fiatal jelölt számára az egyik legnagyobb kihívás a kampányok finanszírozása. A kutatások szerint az adományozók jellemzően a már hivatalban lévő politikusokat részesítik előnyben, akik így komoly előnnyel indulnak a kihívóikkal szemben. Owen ellenfele, az 51 éves demokrata Ben McAdams korábban már volt kongresszusi képviselő, és jóval több pénzt gyűjtött össze a kampányára. A Szövetségi Választási Bizottság adatai szerint október közepéig McAdams több mint 2,6 millió dollárhoz jutott, míg Owen mindössze 150 ezer dollárt gyűjtött.

Owen ugyanakkor úgy véli, hogy az ő generációja különösen jól érti a mai politikai kihívásokat, például a technológia fejlődésével járó problémákat. Azt is vitatja, hogy a fiatalabb jelöltek szükségszerűen tapasztalatlanabbak lennének. Saját példáját hozza fel: katonatisztként és a Fehér Ház szakpolitikai elemzőjeként is dolgozott. „A politikában, csakúgy, mint az iparban, szükségünk van arra, amit felforgató innovációnak neveznek” – fogalmazott.

A törvényhozás egyre idősebb

Az amerikai politikai elit életkora régóta visszatérő téma. Ronald Reagan például 1984-ben, 73 évesen az Egyesült Államok addigi legidősebb elnökeként indult újra a tisztségért. Az életkorával kapcsolatos kritikákra azzal vágott vissza, hogy nem kívánja ellenfele, a nála jóval fiatalabb, 56 éves Walter Mondale „fiatalságát és tapasztalatlanságát” politikai támadás tárgyává tenni.

Az amerikai politikai rendszerben az egyes tagállamoknak saját törvényhozásuk van, amely képviselőházból és szenátusból áll. Sok későbbi kongresszusi képviselő először állami szinten szerez politikai tapasztalatot, mielőtt Washingtonban indulna egy mandátumért.

A kongresszus tagjainak mediánéletkora azonban az idő múlásával emelkedett. A kongresszusi nyilvántartások szerint a képviselőházban és a szenátusban egyaránt az 1980-as évek elején volt a legalacsonyabb a mediánéletkor: előbbiben 48, utóbbiban 52 év. A Pew Research Center elemzése szerint a jelenlegi kongresszusi ciklus kezdetén a képviselőházi tagok átlagéletkora 58, a szenátoroké pedig 65 év volt. Az amerikai lakosság mediánéletkora ezzel szemben 39 év.

A politikusok életkora mellett egyre nagyobb figyelem irányul egészségi állapotukra és szellemi teljesítőképességükre is. Joe Biden esetében ez elnöksége alatt az egyik meghatározó politikai kérdéssé vált, és Donald Trumppal kapcsolatban is felmerültek hasonló aggályok, bár kisebb mértékben.

A 84 éves republikánus Mitch McConnell szenátor egészségi állapota szintén visszatérően a figyelem középpontjába került, különösen azután, hogy hónapokra távol maradt a Kongresszustól orvosi kezelése miatt. A demokratáknál a 88 éves Maxine Waters vezető szerepe került nyomás alá: a képviselőházi Pénzügyi Szolgáltatások Bizottságának vezető demokratájaként egyesek szerint az életkora is hátrányt jelent számára.

Nemcsak az életkor, a képviselt ügyek is számítanak

Az úgynevezett gerontokrácia leghangosabb bírálói közé tartoznak azok a jelöltek, akik demokratikus szocialistaként határozzák meg magukat, vagyis a Demokrata Párt fősodránál baloldalibb politikát képviselnek. Kampányaik középpontjában gyakran a megélhetési költségek és más, a millenniumi generációt, illetve a Z generációt közvetlenül érintő problémák állnak. Támogatóik között is felülreprezentáltak a fiatalok.

A választók korösszetétele ugyanakkor hasonló képet mutat, mint a politikai elit összetétele: az idősebbek nagyobb súllyal vesznek részt a választásokon. A Pew Research Center adatai szerint a 18 és 29 év közötti fiatalok aránya a választástól távol maradók között növekszik. A 2020-as amerikai elnökválasztáson a nem szavazók 25 százaléka tartozott ebbe a korcsoportba, négy évvel később már 30 százalékuk. A kutatóintézet arra is rámutatott, hogy a 30 év alattiak a 2024-es választáson alulreprezentáltak voltak. Miközben a választásra jogosultak 20 százalékát tették ki, a ténylegesen leadott szavazatoknak csupán 15 százalékát adták.

A politikai aktivisták szerint ennek következményei vannak arra nézve is, hogy mely kérdések kerülnek előtérbe a közéletben. „Ez nemcsak azt eredményezheti, hogy idősebb embereket választanak meg, hanem azt is befolyásolja, milyen ügyek számítanak fontosnak, és mely témákkal foglalkoznak a politikusok azért, mert választási szempontból kifizetődőnek tartják őket” – mondta Grace Mausser, az Amerikai Demokratikus Szocialisták New York-i szervezetének társelnöke.

Mausser tavaly Zohran Mamdani kampányában dolgozott, aki 34 évesen New York polgármestere lett, és 1892 óta a város legfiatalabb vezetőjévé vált. Mamdanit sokan a fiatal politikusok ritka sikertörténeteként emlegetik, szövetségese, Mausser azonban nem elsősorban a politikusok életkorát tartja meghatározónak.

Szerinte önmagában nem jelent problémát, ha valaki hosszú ideje politizál. A gond inkább azzal van, ami ez idő alatt történhet vele: „Annyira hozzászokik a politikai establishment nyelvezetéhez és gondolkodásmódjához, hogy minden más – bármilyen új elképzelés, akár fiataloktól, akár idősebbektől érkezik – őrültségnek tűnik számára.” Példaként Bernie Sanders 85 éves baloldali demokrata szenátort említi, aki hosszú ideje tagja a washingtoni politikai elitnek, mégis képes volt változást sürgető elképzeléseket megfogalmazni, amelyek több generáció számára is vonzóak.

Kiábrándult fiatalok, bizalmatlan választók

Az idősebb amerikaiak jóval kedvezőbben ítélik meg a politikusokat, mint a fiatalabbak – derül ki a Pew Research Center 2025 tavaszán végzett felméréséből. A különbség más országokhoz képest is jelentős. A 18 és 34 év közötti amerikaiak 62 százaléka mondta azt, hogy választott tisztségviselői közül csak keveset vagy senkit sem tart becsületesnek. Az 50 év felettiek körében ugyanez az arány 45 százalék volt. A Pew által vizsgált 25 ország közül a politikusok tisztességességét illetően csak a görög fiatalok voltak pesszimistábbak az amerikaiaknál.

James Sloam, a londoni Royal Holloway Egyetem politikai részvételt kutató szakértője szerint a fiatalok kiábrándultsága részben megmagyarázza, miért nem szívesen vesznek részt a politikában. A helyzeten az sem segít, hogy a kongresszusi tagságnak törvényben meghatározott alsó korhatára van: szenátorrá csak 30 éves kortól, képviselővé pedig 25 éves kortól lehet választani valakit. „Az egyik dolog következik a másikból. Ha nincs elég fiatal, aki általában véve részt vesz a politikában, akkor képviselőként is kevesebben jelennek majd meg” – fogalmazott Sloam.

A szakértő szerint az amerikai és a brit fiatalok egyaránt tisztában vannak azzal, hogy a hatalom nem kizárólag a politikában összpontosul. Más területeken is befolyást szerezhetnek, és akár a megválasztott politikusokra is nyomást gyakorolhatnak. Azok számára pedig, akik mégis magas rangú politikai tisztségig jutnak, további kérdés, hogy miként egyeztethető össze a közéleti szerepvállalás a magánélettel, különösen a gyermekneveléssel.

A nyár folyamán két, Washingtonban dolgozó fiatal nő története is ráirányította a figyelmet arra, mennyire nehéz összeegyeztetni a politikai karriert az anyasággal. A 37 éves Alexandria Ocasio-Cortez demokrata képviselő, aki 29 évesen került be a Kongresszusba, bejelentette, hogy megkezdte a petesejtjei lefagyasztásának folyamatát. Ugyanazon a héten, augusztusban a 29 éves Karoline Leavitt, aki közel két évvel korábban a Fehér Ház történetének legfiatalabb sajtótitkára lett, közölte, hogy távozik a Trump-adminisztrációból, hogy több időt tölthessen családjával és újszülött gyermekével.

Indoklása szerint nem tudná biztosítani két kisgyermeke számára azt az anyai jelenlétet, amelyet megérdemelnek, miközben a sajtótitkári munka folyamatos időt, energiát és figyelmet követel tőle.

A Kongresszusban mindössze néhány nő szült gyermeket képviselői mandátuma idején, és csupán néhány tucat törvényhozónak van 18 év alatti gyermeke. Az amerikai szövetségi kormány – számos más munkáltatóhoz hasonlóan – nem biztosít fizetett szülői szabadságot. A 42 éves JD Vance, az Egyesült Államok történetének egyik legfiatalabb alelnöke nemrég maga is elismerte, hogy négy kisgyermeke befolyásolhatja a döntését arról, induljon-e a 2028-as elnökválasztáson.

A kétpártrendszer is akadály lehet

Az amerikai politikai részvétel egyik további korlátja a kétpártrendszer. Sloam szerint a két nagy párt a politikai nézetek viszonylag szűk körének ad teret, miközben a fiatalokat gyakran inkább a társadalmi mozgalmak és az egy-egy konkrét ügy köré szerveződő kampányok mozgósítják, mint a hagyományos pártpolitika.

Példaként Mamdanit és más baloldali politikusokat említi, akik a Demokrata Párt fősodrán kívül is képesek fiatalokat megszólítani. Ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy ezek a kezdeményezések egyelőre elszórtak, és még nem alkotnak tartós politikai mintázatot.

A Republikánus Párt az elmúlt évtizedben szintén belső átalakuláson ment keresztül Donald Trump MAGA-mozgalmának megjelenésével. A mozgalom a 2024-es elnökválasztáson a fiatal férfiak jelentős részét is megszólította.

Sloam szerint több európai demokrácia példája arra utal, hogy a sokszínűbb pártrendszer növelheti a fiatalok politikai aktivitását. A többpárti skandináv országokban például a kormányzó pártok gyakrabban működnek együtt társadalmi mozgalmakkal, és igyekeznek azokat bevonni a politikai intézményrendszerbe.

A szakértő Norvégiát is említi annak példájaként, hogy a fiatalok magasabb választási részvétele és a politikai rendszer iránti nagyobb bizalom egymást erősítő folyamatot indíthat el. Ha a fiatalok úgy érzik, hogy a rendszerben érdemben képviselhetik az érdekeiket, nagyobb eséllyel kapcsolódnak be a politikába, ami idővel a képviseletük javulásához is vezethet.

Nem az életkor az egyetlen mérce

Egyes szakértők szerint vannak politikusok, akiknek valóban tudniuk kell, mikor jött el az ideje a visszavonulásnak. Ugyanakkor a választóknak nem szabad megfeledkezniük az idősebb korosztály tapasztalatának értékéről sem, és nem helyes automatikusan összekeverni az életkort a szakmai alkalmassággal. „Az életkor önmagában nagyon gyenge előrejelzője bárminek” – mondta Tracey Gendron, a Virginia Commonwealth Egyetem gerontológiaprofesszora, aki kutatásaiban az öregedéshez kapcsolódó sztereotípiákat vizsgálja.

Mint fogalmazott, egy 45 éves ember is küzdhet depresszióval vagy szerhasználati problémákkal, amelyek miatt nem feltétlenül rendelkezik a munkájához szükséges szellemi képességekkel. Ezzel szemben egy 85 éves politikus is lehet kivételesen tisztességes, jó ítélőképességű és bölcs, aki teljes mértékben alkalmas a feladatára.

Gendron elfogadja, hogy az amerikai politikai elit életkor szerinti összetétele nem tükrözi az ország lakosságáét. Szerinte ez azonban csak egyike azoknak a területeknek, ahol a Kongresszus összetétele sokszínűbbé válhatna. „Érdekes, hogy amikor gerontokráciáról beszélünk, kizárólag az életkorra összpontosítunk” – mondta. „Ha megnézzük a képviselet más szempontjait – a nemet, a szexuális irányultságot, a vallást vagy a rasszt –, ott sem tükröződik megfelelően a társadalom összetétele.”

Owen mindenesetre a jelentős pénzügyi hátrány ellenére is bizakodó a utahi választókerületében. A Z generáció tagjaként elsősorban a technológia közéleti szerepét, a bevándorlást és a megélhetési költségeket tartja meghatározó kérdéseknek. „Éppen most kezdem el a saját családomat építeni, és közben azt nézem, mennyibe kerül mindez, és hogyan fogom tudni megoldani” – mondta.

Arra a kérdésre, lát-e párhuzamot a saját kampánya és a politikai spektrum másik oldalán induló fiatal jelöltek törekvései között, Owen úgy válaszolt: szerinte érdemes lenne felülvizsgálni, sőt részben elvetni a „mi és ők” szembeállítására épülő gondolkodást. Úgy látja, mindkét nagy párt szavazói között létezik egy közös felismerés: Washington nem az emberek érdekeit szolgálja megfelelően.

Ebben Owen és a New York-i demokratikus szocialista, Mausser is egyetért: a választóknak nem pusztán azért kellene egy jelölt mellett dönteniük, mert fiatal. Sokkal fontosabb, hogy milyen ügyeket képvisel, milyen értékek mellett áll ki, és kiknek az érdekeit tartja szem előtt. Ahogy Mausser fogalmazott: „Számomra sokkal fontosabb, hogy mit támogatsz, kikért harcolsz, mint az, hogy melyik évben születtél.”