A szélsőjobboldal erősödése Németországban: miért vonzza egyre jobban a fiatalokat?

A 23 éves Lilly Baginski a németországi szélsőjobboldal fiatal generációjának egyik képviselője. A Die Heimat (A Haza) nevű szélsőjobboldali párt ifjúsági szervezetéhez, a Fiatal Nacionalistákhoz tartozik. Egy olyan Németországról álmodik, amelyben mindenkinek megvan a maga helye, a kulturálisan idegennek tekintett külföldieknek azonban nincs helyük az országban. Saját elmondása szerint mozgalma egyre népszerűbb a fiatalok körében.

Baginski története nem egyedi. Az elmúlt években egyre több fiatal csatlakozott szélsőjobboldali csoportokhoz. Egyeseket a közösséghez tartozás és a kalandvágy vonzott, másokat az ellenségképek és a világ egyszerű, világos magyarázatának ígérete. A kezdetben laza szerveződésekből politikai hálózatok alakultak ki, amelyekhez a pártok is igyekeznek magukhoz kötni a fiatal aktivistákat.

Látványos előretörés a fiatalok körében

A változás a választási eredményekben is megmutatkozik. A 2021-es német szövetségi választáson a 18–24 évesek körében elsősorban a Zöldek és a liberális Szabad Demokrata Párt volt népszerű. Négy évvel később már a szélsőbaloldali Baloldal és a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) szerepelt a legjobban ebben a korcsoportban.

A kelet-németországi tartományokban különösen erős az AfD támogatottsága. Szász-Anhaltban a 18–24 éves választók 41 százaléka szavazott a pártra, szemben a 2021-es 17 százalékkal. Mecklenburg-Elő-Pomerániában a 24 év alattiak 36 százaléka támogatta az AfD-t, míg öt évvel korábban ez az arány 14 százalék volt.

Országos szinten a párt szintén jelentős támogatottságot élvez: a cikkben idézett felmérés szerint 28 százalékon állt, megelőzve Friedrich Merz kereszténydemokratáit, amelyek 20 százalékot értek el.

A jelenség nem kizárólag német sajátosság. Az Amszterdami Egyetem egyik tanulmánya arra jutott, hogy az európai fiatalok körében gyengébb lehet a liberális demokrácia támogatottsága, és a fiatalabb korosztályok az európai parlamenti választásokon nagyobb arányban támogathatják a szélsőjobboldali pártokat, mint azt korábban feltételezték.

Németországban mindez különösen nyugtalanító történelmi összefüggésben jelenik meg. A második világháború után az ország oktatási rendszerének fontos célja lett a demokratikus értékek megerősítése és a nemzetiszocialista múlt feldolgozása. Sokáig a fiatalokat tekintették az autoriter politikai visszarendeződés egyik legfontosabb akadályának.

Egy Schleswig-Holstein tartományban végzett, több ezer iskolást bevonó felmérés ugyanakkor azt mutatta, hogy 51 százalékuk nagyobb bátorságot várna a nemzeti identitás hangsúlyozásában. Egyharmaduk szerint Németországot veszélyesen elárasztották a külföldiek, körülbelül egynegyedük pedig úgy vélte, hogy az országnak ismét erőskezű vezetőre, egy Führerre lenne szüksége.

Közösség, félelmek és radikalizálódás

Baginski politikai fordulata a koronavírus-járvány idején kezdődött. A korlátozások és a munkahelyén tapasztalt intézkedések miatt úgy érezte, hogy az állam túlságosan beavatkozik az emberek életébe. Ezzel párhuzamosan egyre erősebben foglalkoztatta a bevándorlás kérdése, és az interneten migrációellenes tartalmakat, valamint politikai vitákat kezdett követni.

Egy 2024-es késeléses támadás, amelyben egy rendőr életét vesztette, tovább erősítette a már kialakulóban lévő nézeteit. Baginski először egy kisebb, pártoktól független ifjúsági csoporthoz csatlakozott, amely kirándulásokat és demonstrációkat szervezett. A hagyományos családi szerepek, a nemzeti büszkeség és az úgynevezett „remigráció” is a csoport céljai közé tartozott. Utóbbi a külföldiek visszaküldését jelenti, a szélsőjobboldali közegben pedig gyakran az etnikai származás alapján meghatározott tömeges kitoloncolás elképzelését takarja.

Hat hónappal később Baginski már a Fiatal Nacionalisták tagja volt. A szervezet a német kormány adatai szerint két év alatt 260-ról 400 főre növelte tagságát. A szélsőjobboldali ifjúsági csoportok gyakran közösséget, izgalmas programokat, harcművészeti edzéseket és kalandokat kínálnak, majd fokozatosan vezetik be a fiatalokat radikális politikai nézetekbe.

Max Teske brandenburgi tanár szerint a szélsőjobboldali jelképek, jelszavak és viselkedésformák az iskolákban is egyre láthatóbbá váltak. 2023-ban egy kollégájával nyílt levélben hívta fel a figyelmet a problémára. A reakciók között személyes támadások és fenyegetések is voltak, végül elköltözött szülővárosából.

Teske úgy látja, hogy a fiatalok egy részét a jövőtől való félelem és a bizonytalanság teszi fogékonnyá a szélsőséges nézetekre. Sokan nem tudják, milyen pályát válasszanak, miközben családjuk anyagi nehézségekkel küzd. A közösségi média pedig olyan környezetet teremthet, amelyben az elszigeteltség, a radikális tartalmak és az ellenségképek tovább erősítik egymást.

A szélsőjobboldali ifjúsági kultúra ma már az Instagramon és a TikTokon is jelen van. A politikai üzeneteket látványos videók, mémek és gondosan felépített online személyiségek közvetítik. Így a radikalizmus nem feltétlenül hagyományos politikai beszédeken keresztül jut el a fiatalokhoz, hanem szórakoztatónak vagy lázadónak tűnő tartalmak formájában.

A szélsőjobboldal új arca

Daniel Fiss, aki korábban a Fiatal Nacionalisták és az Identitárius Mozgalom környezetében tevékenykedett, ma már az AfD politikai szervezőmunkáját segíti Mecklenburg-Elő-Pomerániában. Szerinte a szélsőjobboldalnak túl kellett lépnie a társadalom peremén működő, nyíltan szélsőséges csoportokon ahhoz, hogy valódi politikai befolyást szerezzen.

Fiss a fiatalokat a politikai változás kulcsának tartja. A szélsőjobboldali eszméket korszerűbb arculattal, professzionális kommunikációval és közösségimédia-kampányokkal igyekezett vonzóbbá tenni. Az Identitárius Mozgalom például gyakran kerüli a nyílt náci jelképeket, miközben látványos akciókkal és modern vizuális eszközökkel próbálja magát lázadó, radikális mozgalomként bemutatni.

Hasonló stratégiát követett Erik Ahrens is, aki az AfD politikusa, Maximilian Krah számára készített fiatalokat célzó videókat. A tartalmak milliókhoz jutottak el, és a politikust online ismert figurává tették. Ahrens később szakított a szélsőjobboldallal, és ma már saját korábbi módszereit is bírálja. Szerinte a szélsőséges ideológia egyre radikálisabb tartalmakat igényel ahhoz, hogy fenntartsa követői lelkesedését.

Ahrens és menyasszonya, Emma Mäckel személyes története azt is megmutatja, milyen szerepet játszhat a szélsőséges közegben a manipuláció és a kiszolgáltatottság. Mäckel egy időszakban feladta tanulmányait, és egy hagyományos női szerepeket hirdető életformát követett. Később erőszakos párkapcsolatról és súlyos anyagi nehézségekről számolt be. Mindketten fokozatosan eltávolodtak a mozgalomtól, és ma már annak veszélyeire figyelmeztetnek.

Ahrens szerint a digitális kommunikációban nem elég a politikai üzenet: az is számít, hogyan csomagolják azt. A „remigráció” kifejezés például tudományosnak és technikainak hangzik, miközben a szélsőjobboldali diskurzusban radikális migrációellenes elképzeléseket takarhat. A fogalom az AfD 2025-ös szövetségi választási programjába is bekerült.

Politikai áttörés előtt?

Az AfD előretörése egyre nagyobb nyomás alá helyezi a német politikai rendszer hagyományos pártjainak együttműködési tilalmát. A párt ugyan megnyerte a szeptemberi tartományi választást Mecklenburg-Elő-Pomerániában, de nem szerzett önálló kormányalakításhoz elegendő támogatást. A többi párt továbbra is elutasítja az együttműködést vele.

A szélsőjobboldal erősödése azonban nem pusztán választási kérdés. A fiatalok egy részének politikai gondolkodásában is változás zajlik: a nemzeti identitás hangsúlyozása, a migrációval kapcsolatos félelmek és az erős vezető iránti igény egyre nagyobb teret kap. A közösségi média és a modern kampánytechnikák pedig lehetővé teszik, hogy ezek az eszmék a korábbinál szélesebb közönséghez jussanak el.

Baginski a mozgalom további építését tervezi, Fiss pedig politikai hatalomra törekszik. Ahrens és Mäckel ezzel szemben már a kilépés mellett döntött, és saját tapasztalataik alapján figyelmeztetnek a radikalizálódás veszélyeire.

Történetük közös tanulsága, hogy a szélsőjobboldal térnyerését nem lehet pusztán az ideológia felől megérteni. A közösség iránti vágy, a társadalmi bizonytalanság, a digitális propaganda és a politikai lehetőségek felismerése egyaránt szerepet játszik benne. Németország példája pedig arra figyelmeztet, hogy a fiatalok demokratikus elköteleződése nem magától értetődő: azt minden generációban újra meg kell erősíteni.