Tudomány
Több mint száz hajóroncsot találtak a Gibraltári-öbölben
Rendkívüli régészeti felfedezést tettek spanyol kutatók a Gibraltári-szoros közelében: az Algeciras-öböl vizeiben 151 víz alatti lelőhelyet azonosítottak, köztük 124 hajóroncsot. A leletek az ókortól egészen a második világháborúig ívelő időszakot fednek le, és új megvilágításba helyezik a térség tengeri múltját.
A kutatás 2020 és 2023 között zajlott, és eredményei szerint az öböl már az ókortól kezdve kulcsfontosságú tengeri csomópont volt. A hajóroncsok között pun, római, középkori és modern kori maradványok is találhatók, ami jól mutatja, hogy a térség évszázadokon át a kereskedelem és a hadviselés egyik központja volt.
Évezredeken átívelő tengeri történelem
A legkorábbi feltárt roncs az i. e. 5. századból származik, és valószínűleg a dél-spanyolországi Cádizból származó halszószt szállított a Földközi-tengeren. A későbbi korszakokból származó leletek között kiemelkednek a napóleoni háborúkhoz köthető hajómaradványok, amelyek a térség stratégiai jelentőségét bizonyítják.
A modern korból is találtak különleges leleteket: például egy második világháborús olasz „Maiale” típusú tengeralattjáró maradványait, amelyet a brit flotta elleni támadásokhoz használtak. A második világháború idején a szoros ismét kiemelt katonai jelentőséggel bírt.
A kutatók szerint a térség jelentősége abból fakad, hogy a Gibraltári-szoros az egyik legfontosabb tengeri átjáró: minden hajónak ezen kell áthaladnia, ha a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán között közlekedik. Az Algeciras-öböl pedig természetes „várakozó kikötőként” szolgált a hajók számára.
Klímaváltozás és modern technológia segíti a kutatást
A felfedezésekhez korszerű geofizikai eszközöket használtak, például tengerfenék-térképező szonárt és mágneses érzékelőket. Ezek segítségével olyan roncsokat is azonosítani tudtak, amelyek korábban teljesen ismeretlenek voltak: 2019 előtt mindössze négy lelőhelyet tartottak nyilván a térségben.
Érdekes módon a klímaváltozás is hozzájárul a leletek felszínre kerüléséhez. Az áramlatok és az üledékmozgás változása miatt egyre több hajóroncs válik láthatóvá a tengerfenéken.
A kutatók hangsúlyozzák: a feltárt lelőhelyek védelme kulcsfontosságú, mivel a hajóforgalom és a környezeti változások veszélyeztetik őket. A jövőben a mélyebb területek feltárását is tervezik – az öböl akár több száz méteres mélységében további, akár őskori maradványok is rejtőzhetnek.
A mostani eredmények ugyanakkor már önmagukban is bizonyítják: a térség nemcsak földrajzi, hanem történelmi értelemben is a világ egyik legfontosabb tengeri kapuja volt.
Kép: CNN/Felipe Cerezo Andreo