Kilépne Amerika a NATO-ból?

Az elmúlt hetekben felerősödtek a NATO körüli feszültségek, miután Donald Trump azzal vádolta az európai szövetségeseket, hogy nem hajlandók részt venni az Irán elleni fellépésben. Az amerikai elnök a katonai együttműködés hiányát látva a szövetséget „papírtigrisnek” nevezte, és kilépéssel fenyegetőzött.

A vita hátterében a Hormuzi-szoros körüli helyzet áll: Washington haditengerészeti erőt akart létrehozni a térség stabilizálására, ám a NATO-tagállamok többsége ezt nem támogatta. A kijelentések nyomán sokakban felmerült a kérdés: valóban kiléphet-e az Egyesült Államok a NATO-ból?

A válasz nem egyszerű. A szövetség alapját adó szerződés szerint egy tagállam kiléphet, ha hivatalosan értesíti az Egyesült Államokat, majd egy év elteltével a kilépés életbe lép. Az USA esetében azonban különleges helyzet áll fenn: egyszerre tag és a szerződés letéteményese, vagyis neki kellene saját magát értesítenie.

A jogi akadályok Washingtonban

A nemzetközi szabályoknál is nagyobb akadályt jelent az amerikai belpolitika. Joe Biden elnöksége alatt olyan törvényt fogadtak el, amely kimondja: az Egyesült Államok csak akkor léphet ki a NATO-ból, ha azt a szenátus kétharmados többséggel jóváhagyja, vagy a Kongresszus külön törvényt hoz róla.

Ez azt jelenti, hogy az elnök önmagában nem dönthet a kilépésről. Egy ilyen próbálkozás szinte biztosan az amerikai bíróságokon, végső soron akár a Legfelsőbb Bíróság előtt landolna, ahol az alkotmányos hatáskörök kérdését vizsgálnák.

Szakértők szerint ugyanakkor létezik egy „szürke zóna”: az Egyesült Államok formálisan tag maradhat, miközben gyakorlatban visszafogja részvételét, csökkenti hozzájárulását, vagy megkérdőjelezi a kollektív védelem elvét. Ez különösen az 5. cikkely – a kölcsönös védelem alapja – szempontjából lenne kritikus.

Egy ilyen félmegoldás akár súlyosabb következményekkel járhatna, mint egy nyílt kilépés, mivel aláásná a szövetségbe vetett bizalmat. A NATO működése nagyrészt az amerikai katonai és pénzügyi hozzájárulásra épül, így annak visszavonása alapjaiban rengetné meg a rendszert.

Bár korábban még egyetlen ország sem hagyta el teljesen a NATO-t, történelmi precedens akad: Franciaország 1966-ban kilépett a katonai parancsnoki struktúrából Charles de Gaulle döntése nyomán, majd csak évtizedekkel később tért vissza teljes jogú katonai részvételéhez.

Trump kijelentései tehát inkább politikai nyomásgyakorlásként értelmezhetők – de jól mutatják, hogy a NATO jövője körüli viták egyre élesebbek, és messze túlmutatnak egyetlen ország döntésén.