Mini-Dubajból zöld utópia: Budapest legnagyobb városépítési kísérlete

2024-ben egy arab befektető, kormányzati támogatás mellett, felhőkarcolókkal képzelte el Rákosrendezőt – sőt, a tervek szerint itt épült volna Európa legmagasabb tornya. A „mini-Dubaj” néven elhíresült projekt gyorsan lendületet kapott, ám 2025 januárjában a magyar állam pénzhiányra hivatkozva visszalépett. Ezzel a főváros élt elővásárlási jogával, és megszerezte a 130 hektáros barnamezős területet.

A cél már nem luxusnegyed, hanem egy zöld és társadalmilag befogadó lakóövezet, a Parkváros. A főváros egyes források szerint 10 ezer lakás megépítését ígéri, legalább 20%-os „megfizethető lakás” aránnyal, de egyelőre nem világos, mit is jelent pontosan ez az ígéret.

Jó és rossz példák: mit tanulhatunk más városoktól?

Stockholmban és Bécsben egyaránt sor került nagy barnamezős projektekre, amelyekben a városok kezdettől meghatározták a zöld és szociális szempontokat, és ezek egyensúlyát tűzték ki célul.

Stockholm Hammarby Sjöstad városnegyedének felújítása jól indult, de végül félresiklott. Az önkormányzat eladta a közterületeket a fejlesztőknek, akik ezután már maguk dönthették el, kik költözhetnek be, a szigorú zöld normák pedig megdrágították a projektet – így a szociális célok háttérbe szorultak. A tervezett 50%-os bérlakásarány helyett csak 38% valósult meg, ebből is csak egyharmad önkormányzati. A környék mára a városi átlagnál tehetősebbek lakhelye lett.

Bécs ezzel szemben Aspern Seestadt fejlesztésével bizonyította, hogyan lehet sikeresen összehangolni a zöld és szociális szempontokat. A város már a kezdetekkor létrehozott egy saját fejlesztési ügynökséget, sok közpénzt fektetett be, és folyamatosan felülvizsgálta az eredeti célokat.

„További fontos tényező a szabályozás rugalmassága: nem minden épületnek kellett »ultra-zöldnek« lennie, néhányuk csak az alapvető energiahatékonysági követelményeknek felelt meg, míg mások túllépték azokat (pl. intelligens otthonok, napenergia). A szabványok keveréke szélesebb körű megfizethetőséget tett lehetővé, miközben a környék összességében környezetvédelmi szempontból ambiciózus maradt” – írja Tosics Iván, aki szakcikkben is foglalkozott a projekttel.

Budapest esélyei: kevés eszközzel, nagyot álmodni?

A nemzetközi tapasztalatok szerint négy tényező szükséges egy integrált fejlesztéshez:

• önkormányzati földtulajdon,
• fejlett intézményrendszer,
• szabályozási jogosultság és
• sok közpénz.

Budapest ezek közül csak az elsővel rendelkezik. A főváros ugyan megszerezte a területet, de nem világos, hogyan tudja majd végigvinni a fejlesztést a többi tényező hiányában. A szabályozási mozgástér szűk, a lakásépítési és fejlesztői kapacitás korlátozott, és a közpénzek mértéke erősen behatárolt.

A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy ha az önkormányzat nem rendelkezik megfelelő eszközökkel, akkor vagy a zöld célok, vagy a szociális szempontok (vagy akár mindkettő) könnyen háttérbe szorulhatnak. Egy ilyen helyzetben kulcskérdés lesz az is, mennyire képes a főváros hosszú távon stabil, koherens stratégiát követni – politikai és gazdasági nyomásgyakorlás közepette is.

Tanulság: stratégiai nyugalom kell, nem elhamarkodott ígéretek

Rákosrendező fejlesztése nemcsak Budapest, hanem az egész ország szempontjából úttörő vállalkozás lehet – ha jól csinálják. Ez az első olyan alkalom a rendszerváltás óta, hogy egy önkormányzat zöld és szociális célokat egyszerre próbál érvényesíteni egy új városrész kialakításánál. Azonban a jó szándék nem elég. Ehhez idő, pénz, jól kidolgozott intézményi háttér és hosszú távú politikai elkötelezettség kell.

Észszerű kompromisszumokkal, az eredeti céloknak a valós lehetőségekhez való igazításával jobban lehet közelíteni egy valóban integrált fejlesztést, mint egyes dimenziók kiemelt követésével. A valódi kihívás tehát nem az, hogy legyenek ambíciók, hanem az, hogy ezek ne váljanak öncélúvá. „Amit biztosan el kell kerülni: hogy a politikai nyomás – választási logikák, presztízsprojektek, gyors látszateredmények – elhamarkodott és visszafordíthatatlan lépésekre kényszerítse a fővárost. Stratégiai nyugalomra és fokozatos építkezésre van szükség – ha valóban zöld és igazságos városrészt akarunk Rákosrendezőn” – zárja cikkét Tosics Iván.