Elveszett világ a tenger alatt

Meglepő eredményre jutottak a kutatók a tengerfenéken talált ősi DNS vizsgálata során: az egykor Doggerland néven ismert területen már több mint 16 ezer évvel ezelőtt erdők boríthatták a tájat. A ma az Északi-tenger alatt fekvő földterület egykor Nagy-Britanniát kötötte össze a kontinenssel.

A kutatást a University of Warwick vezetésével végezték, és az eredmények a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) tudományos folyóiratban jelentek meg. A kutatók tengeri üledékből származó úgynevezett ősi DNS-mintákat elemeztek, amelyek segítségével rekonstruálni tudták a térség több ezer évvel ezelőtti ökológiai állapotát.

Az elemzések szerint olyan mérsékelt égövi fafajok, mint a tölgy, a szil és a mogyoró már évezredekkel korábban jelen voltak a térségben, mint azt korábban feltételezték. A kutatók egy különösen meglepő eredményt is találtak: egy olyan fafaj DNS-ét, amelyről eddig azt hitték, hogy mintegy 400 ezer éve eltűnt Északnyugat-Európából.

Ősi menedék lehetett az ember számára is

Doggerland a jégkorszak végén hatalmas, termékeny síkság volt, amely folyókkal, erdőkkel és gazdag élővilággal rendelkezett. A tengerszint emelkedése azonban fokozatosan elárasztotta a területet, végül kialakítva a mai Északi-tengert.

A kutatók 252 üledékmintát vizsgáltak 41 tengeri fúrásból. Ezek alapján sikerült feltérképezni a térség környezeti változásait a jégkorszak végétől egészen addig, amíg a terület teljesen víz alá nem került.

Az eredmények arra utalnak, hogy a terület egyes részei még a hatalmas, mintegy 8150 évvel ezelőtti Storegga-szökőár idején is szárazon maradhattak, és akár 7000 évvel ezelőttig is lakhatóak lehettek.

A kutatók szerint mindez azt jelenti, hogy Doggerland nem csupán egy egyszerű szárazföldi híd volt Nagy-Britannia és Európa között. Inkább egy gazdag ökológiai központ lehetett, amely fontos szerepet játszott a jégkorszak utáni növény- és állatvilág terjedésében, sőt az őskori emberi közösségek életében is.