Tudomány
Évtizedekig bujkált az ember elől a világ legnagyobb elefántja, most azonban megtalálták
Évtizedeken át csak sejteni lehetett, hogy léteznek, Steve Boyes dél-afrikai felfedező végül bizonyítékot is mutat a legnagyobb elefántok létezésére, melyek a 3,6 métert is elérhetik. SIkerült videón rögzítenie a "szellemelefántot", melyet Henrynek neveztek el.
Steve Boyes dél-afrikai felfedező evtizedeken át üldözte Angolában az úgynevezett „szellemelefántokat”, amelyekről legendák szólnak; amelyek a Föld legtermetesebb állatai lehetnek és legalább 60 centiméterrel magasabbak egy átlagos elefántnál.
Egy évtizede kutatott az elefántok után, 180 kameracsapdát, mozgás-, akusztikus és hőérzékelőket helyezett el, és helikopterrel át is repült a terület felett – 2024-ben végül aztán sikerült éjszakai felvételen megörökítenie a rejtélyes, hatalmas állatokat, melyek valóban léteznek. A kutatásról közölt most szemléletes cikket a CNN, ahol a fotót is meg lehet tekinteni. Mint írják, új keresések is indultak, Werner Herzog filmet is készített Boyesék expedíciójáról Szellemelefántok címmel.
„Majdnem olyan, mint a Moby Dick fehér bálnájának üldözése”
– nyilatkozta Werner Herzog, aki legújabb filmjének témájává tette Boyest és prédáját. Miközben az elefántok után kutattak, a csapat 275 új fajt és új gepárd-, leopárd- és oroszlánpopulációt is dokumentált.
Az elefántok kifinomult hallása miatt a csapat végig csendben dolgozott, ami megnehezítette a munkát: egyszer Boyes túl hangosan adott utasítást adott valakinek, mire a csapat többi tagja két napra megtiltotta neki a nyomkövetést. A fejlett technológiák ellenére Boyes kamerás telefonja vette fel az állatot: egy körülbelül 3,6 méter magas elefántot, ami valószínűleg 60 centiméterrel magasabb is, mint bármelyik másik elefánt és három tonnával nehezebb. A Boyes által felvett állat a biológus szerint a legnagyobb élő szárazföldi emlős, amit valaha látott.
A Henrynek keresztelt elefánt azonban elmenekült, amikor egy nyilat lőttek ki rá, ami a genetikai anyag gyűjtésére szolgált. Boyes csapata öt órán át üldözte gyalog az állatot, mielőtt elfogyott a vizük, és kénytelenek voltak visszafordulni. A felfedező visszatért a táborba, és Angolából végül értékes mintákkal távozott.
A későbbi expedíciók során a csapat további DNS-t gyűjtött más szellemelefánt-csordákból:
„Találtunk egy tenyészcsordában öt kölyköt, és mindegyik trágyából mintát vettünk, hogy megértsük, kik az apák. Afrikában sehol máshol nem fordul elő, hogy ezek az állatok nagyon hosszú ideig elszigetelten éltek a nkangala néppel ezekben a völgyekben.”
– mondta Boyes.
A nehezen megtalálható elefántok utáni rendíthetetlen keresésen túl Boyes egy másik szellemet is keres: egy mára kihalt fekete orrszarvút is, Botswanában, Namíbiában és Angolában. Vadászok ugyanis arról számoltak be, hogy orrszarvúkat láttak a szellemelefántok barangolásának helyétől nyugatra, ugyanabban a hatalmas vadonban, amelyet Boyes most is felmér.