Űrkutatás Szegedről: a DNS-védelem lehet a mélyűri utazások kulcsa

A kísérlet sikeréhez azonban nemcsak tudományos felkészültség, hanem precíz logisztika is kellett: egy mindössze egykilós csomag, egy szigorúan kimért, 14 perces időablak, valamint az, hogy a benne utazó ecetmuslicákat a reptéri biztonsági ellenőrzés során ne világítsák át, mert a sugárzás tönkretehette volna a teljes kísérletet.

Miért különösen veszélyes az űrbeli sugárzás?

Az emberi DNS-t folyamatosan érik kisebb-nagyobb károsodások, amelyeket a sejtek saját javító mechanizmusai általában kijavítanak. A világűrben azonban a helyzet egészen más. A Föld mágneses mezeje itt már nem nyújt megfelelő védelmet, így a nagy energiájú kozmikus részecskék – az úgynevezett HZE-részecskék – egyszerre több, egymáshoz közeli DNS-törést is okozhatnak.

Az ilyen összetett károsodások javítása rendkívül nehéz, és hosszabb távon sejtműködési zavarokhoz, daganatos elváltozásokhoz vagy felgyorsult öregedéshez vezethet. Bár a Nemzetközi Űrállomás még viszonylag közel kering a Földhöz, így részben védett, a jövő mélyűri küldetései – például a Hold vagy a Mars felé – jóval nagyobb sugárzási kockázattal járnak.

Muslicák segítenek feltárni a sejtek védekezését

A kutatás a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának Biológia Intézetében zajlik, Prof. Dr. Gácser Attila vezetésével. A tudósok azt vizsgálják, hogy ha bizonyos DNS-javításban szerepet játszó fehérjékből ideiglenesen többet termeltetnek a sejtekben, az segíti-e a sugárzás okozta károsodások gyorsabb helyreállítását.

A vizsgálatokhoz két modellrendszert használnak: humán sejteket, illetve az egyik legismertebb genetikai modellorganizmust, az ecetmuslicát. Utóbbi azért különösen hasznos, mert az emberi betegségekhez kapcsolódó gének mintegy 60–75 százalékának megtalálható a megfelelője ebben az apró rovarban, miközben rövid életciklusa gyors kísérletezést tesz lehetővé.

A HUNOR-küldetés során különböző fejlődési szakaszban lévő muslicák kerültek a Nemzetközi Űrállomásra, ahol valódi kozmikus sugárzás érte őket. A földi kontrollkísérletek Floridában zajlottak azonos körülmények között, sugárterhelés nélkül. A minták visszaérkezése után Szegeden DNS-szintű elemzések kezdődtek annak megállapítására, hogy a „túltermelő” egyedekben valóban kevesebb vagy enyhébb károsodás halmozódott-e fel.

A kutatás egyik hosszabb távú kérdése, hogy az mRNS-alapú technológia alkalmas lehet-e arra, hogy az űrutazás idejére átmenetileg fokozza a DNS-javító fehérjék termelődését. Bár egyelőre alapkutatásról van szó, az eredmények nemcsak az űrkutatásban lehetnek fontosak: a daganatos betegek sugárkezelésének mellékhatásai kapcsán is új megközelítéseket nyithatnak.

A szegedi kutatócsoport számára a projekt egyben azt is jelzi, hogy Magyarország egyre aktívabb szerepet vállal az űrélettani kutatásokban. Az első tudományos eredmények várhatóan 2026 nyarán jelenhetnek meg.