Izraelben ragadt Pajor Tamás a háború kitörésekor, végül biztonsággal hazajutott

„Egyetlen dolog miatt örülök, hogy ott ragadtam: végre – legalább mikroszkopikus mértékben – közösséget vállaltam népem jelenkori szenvedéstörténetével.” – írta beszámolójában Pajor Tamás

A néha óránként vagy még sűrűbben megszólaló sziréna, a telefonja kijelzőjén „agresszív hangon felrecsegő alarmjel” emlékeztette rá a zenészt, hol van éppen, s hova tartozik. Ugyanakkor pánikot nem tapasztalt, „már sokszor tapasztaltam, hogy az izraeliek nincsenek kibukva ilyenkor sem: a permanens fenyegetettség megedzette a lelkeket. Katonának lenni itt evidencia.”

Pajor Tamás Egyiptom felé kezdett menekülni, éjszakán át tartott a buszút, rendkívül hideg volt. Szétfagytam, fél-, háromnegyed-álomban próbáltam pihenni a buszülésen. „Az egyik benzinkútnál, a toalett után visszatérve valaki elfoglalta a helyemet, mert állítása szerint nekik is eladták. Vagy valami ilyesmi. Onnantól kezdve majdnem végig álltam.” – számolt be. Mint mondta, a tortúra csak ezután kezdődött, „és nem is a határmenti hiénákkal, akik az irreális árképzésű lehúzásokból élnek, hogy a pár kilométerre lévő reptérre aranyáron szállítsák a magatehetetlen európaiakat, hanem a középkorias jellegű reptéri vegzatúrával.” Egyetlen repülő várt a menekülőkre a sivatag közepén, Görögország volt a célja.

„De ennél nagyobb baj volt, hogy amíg átmentünk a checkponton, az kb. kilenc óráig tartott. Az ókori, pergamenalapú ügykezelés káosza és a szerencsétlen kis objektumra rászabaduló menekültinvázió lágeri állapotokat teremtett. Agyonfagyva, kialvatlanul, étlen-szomjan, térerő és wifi nélkül dekkoltunk a bejutásra várva. Mindig úgy tűnt, most megoldódik, aztán mindig kiderült: mégsem” – írta.

Mire sorra került Pajor, egy nő közölte vele, nincs ifent a listán, majd mégis megnyugtatta. „Bevallom, ott már erősen elszabadultak bennem az atavisztikus ösztönök. Aztán szerencsére mégiscsak átmentünk az ellenőrzésen, és felülhettünk a járatra, amely Athénba tartott. Ott, hála Istennek, egy autentikus görög vacsora megvigasztalt: egy korsó sör és egy jó kis társaság, akiket a repülőn ismertem meg. Nem választanám még egyszer, de örülök, hogy megtörtént velem” – jegyezte meg.

Mint írta már itthonról, óvakodna az ítéletalkotástól, mert az izraeli helyzet irtózatosan bonyolult. Örült ugyanakkor, hogy végre megismerte  közelebbről az izraeli baloldal és a közép világlátását is. „Elmondhatom, olyan nézet nem létezik Izraelben, amely ne akarná megvédeni az országot. Ennek módjáról megy a vita, ami legitim” – írta, megjegyezve, hátha sikerül leváltani Iránban a tömeggyilkos rendszert, és sikerül egy élhetőbb Közel-Keletet teremteni. Majd hozzátette, nemcsak annak örül, hogy hála Istennek hazaért, „hanem annak is, hogy nem az állam segítségével…”

Kiemelt kép: Pajor Tamás Facebook-oldala