200 éve lezárt üvegek titka: lézerrel kukkantottak be Darwin gyűjteményébe

A londoni Natural History Museum raktáraiban porosodó üvegcsékben több mint másfél évszázada pihennek Darwin és korai természetbúvárok által gyűjtött emlősök, hüllők, ízeltlábúak és vízi élőlények. Ezeknek a mintáknak megőrzése és vizsgálata alapvető a biológia és evolúciótudomány számára – ám eddig a kinyitás kockázatos beavatkozást jelentett. Egy hagyományos nyitás során a folyadék elpárologhat, a preparátum károsodhat, vagy a légköri változás tönkreteheti az értékes példányokat.

Áttörés a múzeumi kutatásban

A kutatócsoport most egy Spatially Offset Raman Spectroscopy (SORS) nevű portábilis lézeres módszert alkalmazott. Ez a technika úgy működik, hogy a lézerfény áthatol az üvegfalon, majd a visszavert fényspektrum finom eltolódásai alapján azonosítja a belső kémiai összetételt. Így nemcsak a tartályokban lévő oldat típusát tudták meghatározni (például formalin vagy etanol alapú keverékeket), hanem azt is, hogy az adott üveg milyen anyagból készült – mindezt nyitás nélkül.

Kutatók szerint a megközelítés sikere óriási jelentőségű: a világ múzeumaiban több mint 100 millió folyadékban tartott preparátum vár olyan modern eszközre, amely kíméletesen és pontosan tárja fel titkait. A mostani vizsgálatok eredményeként a minták több mint 80 %-ában sikerült pontosan meghatározni a megőrző folyadékot. További 15 %-ban részleges azonosítást értek el, mindössze néhány mintánál maradt ismeretlen a folyadék összetétele.

A módszer alkalmazása nemcsak történeti érdekességeket tárhat fel Darwin gyűjtéseiről, hanem gyakorlati előnyt is nyújt a gyűjtemények hosszú távú karbantartásában. A megőrző oldatok összetételének ismerete lehetővé teszi, hogy a múzeumi kurátorok időben közbeléphessenek, ha egy preparátum károsodásának kockázata fennáll — mindezt anélkül, hogy veszélyeztetnék az eredeti mintát.