Fiatalok lakhatása: a támogatott hitelek csapdája

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2025-ben a budapesti lakásár/jövedelem arány 16,2 volt, ami történelmi csúcsot jelent. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos lakás megvásárlásához több mint 16 évnyi teljes nettó jövedelemre lenne szükség. Vidéki nagyvárosokban is hasonló tendencia figyelhető meg: a mutató 12–14 körül alakult, ami szintén jelentős teher a fiatalok számára. Eközben az ingatlanárak 2021 és 2025 között Budapesten átlagosan 21%-kal, vidéki nagyvárosokban 15%-kal emelkedtek. A bérleti díjak hasonló mértékben nőttek: 2021–2025 között a fővárosi átlagos bérleti díjak 24%-kal, a vidéki nagyvárosokban pedig 18%-kal.

A gyermekvállaláshoz kötött hitelek korlátai

Az MNB 2025-ös statisztikái szerint a 25–34 éves korosztály lakáscélú hitelállománya 22%-kal nőtt az előző évhez képest. A növekedés azonban döntően a gyermekvállaláshoz kötött, támogatott konstrukcióknak köszönhető: a Babaváró hitel és a hasonló programok esetében a folyósított hitelek 87%-a gyermekvállalási célból került igénybevételre. A gyermek nélküli fiatalok szinte teljesen kimaradnak, így a fiatal pályakezdők és a szinglik nem tudják kihasználni a kedvezményeket.

A támogatott hitelek családalapításhoz kötése ugyan logikus a demográfiai célok szempontjából, de a fiatalok lakhatási problémáját nem oldja meg. Sok fiatalnak így nincs reális esélye önálló otthonhoz jutni, és sokan kénytelenek maradni a szülői házban, hosszabb ideig elhalasztani a független életkezdést, vagy túlzott eladósodottság árán vásárolni ingatlant.

Ez a helyzet különösen élesen érinti a fővárosi fiatalokat, ahol a magas árak és a bérleti díjak kombinációja jelentős terhet ró a keresetekre. Az alulról jövő kereslet csökkentése és az infláció, valamint a kamatok emelkedése tovább nehezíti a hitelfelvételt a családalapítás nélküli fiatalok számára. A kormány által hirdetett programok tehát csak részben mérséklik a problémát: a támogatások hatása a teljes lakáspiacra korlátozott, és a szociális egyenlőtlenségeket nem oldják meg.

A fiatalok lakhatási esélyeinek javítása érdekében komplexebb megoldásokra lenne szükség. Ezek közé tartozhat a gyermekvállalástól független támogatott hitelek kialakítása, kedvező bérlakásprogramok, vagy olyan pénzügyi konstrukciók, amelyek a fiatal pályakezdők és egyedülállók számára is elérhetővé teszik az önálló lakhatást. Csak így lehetne biztosítani, hogy a fiatalok ne maradjanak a szülői házban évekig, és ne kényszerüljenek túlzott eladósodásra a lakhatás biztosításáért.

Összességében elmondható: a jelenlegi rendszer a családalapításra fókuszál, és figyelmen kívül hagyja a gyermek nélküli fiatalok tömegeit. Statisztikák igazolják, hogy az infláció, az ingatlanárak és a bérleti díjak növekedése, valamint a támogatott hitelek korlátozott elérhetősége miatt a fiatalok lakhatási esélyei tovább csökkennek. Ha a társadalom valóban szeretné, hogy a fiatal generáció önálló életet kezdhessen, a támogatási rendszert sürgősen a teljes korosztály igényeihez kellene igazítani.

Kép: Freepik