Életmód
Túl sok fehérje is árthat: a Semmelweis Egyetem óvatosságra int a proteinőrülettel
A fehérje nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára, ám a nyugati étrendben már most is bőségesen jelen van. A Semmelweis Egyetem szakemberei arra figyelmeztetnek: a fehérjetartalmú táplálékkiegészítők indokolatlan használata hosszú távon komoly terhet róhat a vesékre, különösen akkor, ha valaki jelentősen túllépi az ajánlott mennyiséget.
Az emberi szervezet egyensúlyának fenntartásához minimálisan 0,6 gramm fehérjére van szükség testsúlykilogrammonként naponta. Ez alatt a szervezet már az izomtömeget kezdi lebontani – magyarázza dr. Tislér András nefrológus, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika professzora. Egy 70 kilogrammos felnőtt esetében ez legalább 40–45 gramm fehérjét jelent, míg a nemzetközi ajánlás inkább a 0,8 gramm/testsúly kg/nap bevitelt tartja ideálisnak.
A valóságban azonban a nyugati társadalmakban élők ennél jóval több fehérjét fogyasztanak: a megszokott étrenddel akár 1–1,2 gramm/testsúly kg is bekerül a szervezetbe naponta. Ez még önmagában nem feltétlenül probléma, ám a fehérjeporokkal és proteinnel dúsított élelmiszerekkel a bevitel könnyen 2 gramm/testsúly kg-ra emelkedhet.
Mit bír el a vese, és hol a határ?
A fehérjék lebontása során keletkező nitrogéntartalmú anyagokat – elsősorban a karbamidot – a vesék választják ki. Ha túl sok fehérje kerül a szervezetbe, a veseszűrők fokozott munkára kényszerülnek. Egészséges embereknél a mérsékelten emelkedett fehérjebevitel általában nem okoz gondot, krónikus vesebetegség esetén viszont a kiválasztás zavart szenvedhet, és a karbamidszint megemelkedhet a vérben.
A professzor szerint a napi 120–130 gramm fehérjebevitel egy egészséges embernél várhatóan nem vezet vesekárosodáshoz, de meglévő vesebetegség esetén a mennyiséget 0,8 gramm/testsúly kg alá kell csökkenteni. Különösen kockázatos lehet az extrém fehérjebevitel, amely az atléták és testépítők körében akár 3–4 gramm/testsúly kg-ra is rúghat, főként fehérjeporok és egyéb kiegészítők használatával.
Vannak ugyanakkor olyan életszakaszok – csecsemőkorban, várandósság alatt vagy 65 év felett –, amikor a szervezet fehérjeigénye megnő. Ilyenkor is fontos az egyéni szükségletek figyelembevétele. Dudás-Batu Bernadett dietetikus hangsúlyozza: fehérjekiegészítők alkalmazása csak akkor indokolt, ha az ajánlott mennyiség élelmiszerekből nem biztosítható, és minden esetben szakemberrel érdemes egyeztetni a túlzott terhelés elkerülése érdekében.
Forrás: Semmelweis Egyetem