Belföld
„Migránsnak nem adunk gyereket” – amikor a politika elszakít egy kisgyereket a családjától
Három évig tartó hatósági vesszőfutás, diszkriminációgyanús döntések és politikai nyomásgyakorlás vezetett oda, hogy egy kisbabát elvettek az örökbefogadó szüleitől. A történet nemcsak egy család, hanem a magyar gyermekvédelem állapotáról is lesújtó képet fest.
Öt év várakozás után, 2022 őszén kapta meg azt a hívást a Budapesten élő brit házaspár, amelyre minden örökbefogadásra készülő pár vár: örökbe fogadhatnak egy koraszülött roma kislányt – írja a Válasz Online. A kiválasztás a szakmai protokoll szerint történt, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) minden illetékese megfelelőnek találta a családot, a barátkozási folyamat sikeres volt, a kötődés kialakult.
A pár számára nem volt ismeretlen a magyar rendszer: első gyermeküket is itt fogadták örökbe. A folyamat gördülékenyen haladt egészen addig, amíg a kislányt – jogszabályi lehetőséggel élve – a végleges határozat előtt ideiglenesen a családhoz nem helyezték. A Válasz Online beszámolója szerint a konfliktus hátterében nem szakmai, hanem politikai és etnikai szempontok jelentek meg. A gyámügyhivatal vezetője
„nem akarta engedélyezni, hogy egy migránsnak adjanak gyereket, szerintük ez nemzetközi örökbefogadás”
A kijelentés azért is volt jogilag megalapozatlan, mert a házaspár Magyarországon élő brit állampolgár, akikre a Hágai Egyezmény értelmében ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a magyar állampolgárokra. Ennek ellenére a gyámhatóság az utolsó pillanatban visszamondta az örökbefogadást lezáró jegyzőkönyv felvételét. A kisbabát később – rendőrségi körözéssel fenyegetve – elvették a családtól. A család ezután hónapokon át tartó eljárási nyomásnak volt kitéve: rajtaütésszerű ellenőrzések, a lakhatásuk vizsgálata, a magyar nyelvtudásuk „tesztelése”, sőt olyan vád is elhangzott, hogy a Tegyesz „csecsemőket árul a feketepiacon”. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy a gyámhatóság egyik vezetője a család kisfiának óvodáját is felhívta, és azt állította róluk, hogy „elraboltak egy magyar gyereket”.
A belügyminisztériumi egyeztetésen pedig elhangzott egy mondat, amely mindent megvilágított:
„ne kerülhessen külföldi állampolgárságú személyekhez magyar gyerek”.
Ezt a kijelentést később a bíróság is figyelembe vette, amikor kimondta: a hatóság diszkriminatívan járt el. A szülőpár jogi úton sorra nyerte a pereket, ám a gyámhatóság és a minisztérium figyelmen kívül hagyta a döntéseket. Az eljárás elhúzódott, a kislány közben betöltötte a harmadik életévét – azt a kort, amely után drámaian csökkennek az örökbefogadási esélyek.
Végül, 2025 őszén a család feladta a harcot. Nem azért, mert nem szerették a gyereket, hanem mert úgy érezték: ha tovább küzdenek, azzal ártanak neki.
Ez a történet nem egy „tragikus kivétel”, hanem riasztó tünet. A gyermekvédelem elvileg a legkiszolgáltatottabbak érdekeit védi. Ebben az ügyben mégis egy csecsemő lett politikai játszmák eszköze. Nem számított a kötődés, nem számított a szakmai konszenzus, nem számítottak a bírósági döntések sem. Ha egy állam képes három éven át tudatosan akadályozni egy örökbefogadást ideológiai alapon, akkor ott nem adminisztratív hibáról, hanem rendszerszintű morális válságról beszélünk. És ennek az árát – mindig – a gyerekek fizetik meg először.
Fotó: Pixabay
Forrás: Válasz Online