Amikor a koreai tradíció és a magyar kreativitás találkozik – különleges kiállítás nyílt Budapesten

A kiállítás nem csupán egy távoli kultúra tárgyainak bemutatása, hanem egy élő, fejlődő közösség története is, ahol a tanítványok mesterekké válnak, és a hagyomány személyes élmények mentén formálódik tovább. Az érdeklődők március 13-ig tekinthetik meg a tárlatot a Frankel Leó úti központban.

A Koreai Kulturális Központ Magyarországon 2012-ben nyitotta meg kapuit, kezdetben mindössze három tanfolyammal: gasztronómia, kalligráfia és taekwondo. Az elmúlt években azonban robbanásszerűen nőtt az érdeklődés a koreai kultúra iránt: évente több mint 1600 foglalkozáson közel 15 000 résztvevő ismerkedik a tradicionális kézművességtől a kortárs popkultúráig terjedő gazdag kínálattal. A mostani kiállítás ennek a kulturális párbeszédnek a különleges lenyomata: a tárgyak nem csupán szépek, de történeteket és személyes elköteleződést is hordoznak.

A kiállítás egyik központi eleme a tradicionális koreai díszcsomózás, a medup, és a kézzel készített koreai papír, a handzsi világába kalauzoló műhely. A medup évszázadok óta része a koreai kultúrának, és nemcsak esztétikai, hanem szimbolikus jelentéssel is bír: a csomók az örök kötelékeket, az időtlenséget és a szerencsét jelképezik. A handzsi különleges, természetes rostokból készül, tartós és sokoldalú, így írásra, dísztárgyak vagy használati eszközök készítésére egyaránt alkalmas. Jakab Krisztina vezetésével a résztvevők nemcsak a technikákat sajátítják el, hanem a koreai kultúra praktikus, hétköznapi filozófiáját is: a szépség, a funkcionalitás és a lelki tartalom harmonikus egységét. A kiállított tárgyak ennek a műhelymunkának a legszebb példái.

Történetek textilbe rejtve

A koreai foltvarrás, a dzsogakbo a takarékosság művészetéből nőtt ki, mára azonban a kreatív önkifejezés eszközévé vált. A maradék anyagokból készülő geometrikus minták a koreai népi gondolkodás sajátosságait tükrözik. A 2015 óta működő kurzus vezetői, Gold Mariann és Molnár Edit, olyan alkotásokat mutatnak be, amelyek mögött családi történetek, kulturális jelentések és hagyományok húzódnak meg.

A minhwa, azaz a koreai népi festészet a mindennapi élet vágyait – szerencsét, jólétet, hosszú életet – jeleníti meg élénk színekkel és gazdag szimbolikával. Eredetileg a festmények díszítették az otthonokat, és védelmező, szerencsét hozó funkciójuk is volt. A képeken gyakran mitikus állatok, virágok vagy hétköznapi jelenetek jelennek meg, mindegyikhez mély jelentéstartalom és babona kapcsolódik: például a tigris a gonosz szellemek távoltartását, a hal pedig bőséget jelképez. A 2023-ban alakult Szumdamcse csoport diákjai, Kim Dasom és Szabó Dóra irányításával, nemcsak a technikát sajátítják el, hanem a minhwa mögött rejlő kulturális és spirituális világot is.

Kalligráfia – a lélek ecsetvonása

A koreai kalligráfia, a szoje nem csupán írásmód, hanem a belső harmónia és önkifejezés egyedülálló formája. Az ecset minden mozdulata a művész személyiségét és pillanatnyi érzelmeit tükrözi. A központ 2013-ban indította el kalligráfia kurzusát Moon Changseok mester vezetésével, ma pedig egykori tanítványai – Bertalan Nóra, Bukta Zoltán, Csajka Edit, Fekete-Preszmayer Zsófi és Rónai Éva – vezetik a hét különböző tanfolyamot. A több mint 70 hallgató munkái a kiállításon is megcsodálhatók.

A Korea visszhangja tárlat nem csupán vizuális élmény: kézzelfogható bizonyítéka annak, hogyan találkozik a koreai művészetek szellemisége a magyar kreativitással. A kiállítás arra hív, hogy ne csak nézzünk, hanem érezzünk, értelmezzünk és legyünk részesei egy közös kulturális utazásnak.

A tárlat március 13-ig látogatható a Koreai Kulturális Központban (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.), minden érdeklődőt szeretettel várnak, aki nyitott egy mélyebb, közös kulturális élményre.

Fotó: Hirling Bálint