Magyarország lakhatási helyzete jól mutatja az uniós különbségeket

Jelentős eltérések jellemzik az Európai Unió lakhatási viszonyait. Magyarország helyzete különösen jól példázza azokat a feszültségeket, amelyekkel a térség számos országa szembesül. Egy friss infografika a lakástulajdon arányát, a bérleti és vásárlási költségeket, valamint a lakások túlzsúfoltságát vizsgálva mutat rá arra, mennyire eltérőek az életkörülmények az unió tagállamaiban.

Magyarországon hagyományosan magas a saját tulajdonú lakásban élők aránya, ami első ránézésre kedvező képet fest. A valóság azonban árnyaltabb: a gyorsan emelkedő ingatlanárak és a bérleti díjak növekedése egyre nehezebbé teszi a fiatalok és az alacsonyabb jövedelmű háztartások számára a lakhatást. A kisebb alapterületű lakások és a többgenerációs együttélés sok esetben túlzsúfoltsághoz vezet, különösen a nagyvárosokban és az alacsonyabb jövedelmű térségekben.

Kattintson a képre a nagyításhoz!

Az uniós összehasonlításban Magyarország helyzete több kelet-közép-európai országhoz hasonlítható, ahol a magas tulajdonosi arány nem feltétlenül jár együtt megfelelő lakhatási körülményekkel. Ezzel szemben Nyugat-Európa egyes államaiban – például Németországban – a bérlakás a domináns lakhatási forma, miközben a bérleti piac szabályozottsága és stabilitása nagyobb kiszámíthatóságot biztosít a lakóknak.

A szakértők szerint a magyar lakáspolitika egyik legnagyobb kihívása az, hogy miként lehet egyszerre növelni a megfizethetőséget, csökkenteni a túlzsúfoltságot és javítani a lakásállomány minőségét. Az infografika által bemutatott uniós adatok azt üzenik: nem elegendő a tulajdonszerzést ösztönözni, a lakhatás minőségére és hozzáférhetőségére is nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

Magyarország példája így nemcsak nemzeti, hanem európai szinten is fontos tanulságokkal szolgál a lakhatási válság kezeléséről és a hosszú távon fenntartható lakáspolitika kialakításáról.