Újévi fogadalmak: hogyan tűzzünk ki célt, amit valóban meg is tartunk?

Az új év kezdete hagyományosan a nagy elhatározások időszaka: egészségesebb életmód, több mozgás, kevesebb stressz, több olvasás, új nyelv megtanulása. Január elején tele vagyunk lelkesedéssel, februárra azonban a legtöbb fogadalom csendben feledésbe merül. De vajon tényleg kudarcot vallunk, vagy csak rosszul közelítjük meg az újévi célokat?

Sokan hosszú listákat írnak az év első napjaiban, majd kiteszik a hűtőre, a fürdőszobatükörre vagy megosztják a közösségi médiában. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy minél nagyobb és hangosabb az elhatározás, annál nagyobb a nyomás – és annál gyorsabb a csalódás. Egyre többen vallják azt az elvet, hogy az újévi fogadalmakat nem kell leírni, nem kell bizonyítani senkinek. Ha nem készül róluk emlékeztető, az év végén legalább nem kell szembesülni azzal, mi mindent nem sikerült teljesíteni.

A legnagyobb csapda az úgynevezett „jövőbeli énünk”. Januárban még elszántak vagyunk, de hónapok múlva már más prioritásaink lesznek. Hiába tárgyalunk előre ezzel a jövőbeli önmagunkkal, ő gyakran nem tartja be az ígéreteket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az erőfeszítés értelmetlen. Ha egy év alatt nem ötven könyvet, csak kilencet olvasunk el, attól még gazdagabbak lettünk kilenc történettel, gondolattal, élménnyel.

A hagyományos újévi fogadalmak – fogyás, sport, dohányzásról leszokás, pénzügyi tudatosság – gyakran túl általánosak. Érdemesebb kisebb, rugalmas célokat kitűzni: nem „minden nap edzem”, hanem „amikor tudok, többet mozgok”; nem „megváltoztatom az életem”, hanem „teszek egy apró lépést magamért”. Ezek a célok nem kudarcként, hanem folyamatként működnek.

Az új év tehát nem a tökéletességről szól, hanem az irányról. Nem baj, ha elengedünk néhány fogadalmat év közben – ami igazán számít, az az, hogy közben tanulunk magunkról. Néha már az is elég, ha egy kicsivel jobb, tudatosabb vagy nyugodtabb évünk van, mint az előző. Ez az a fogadalom, amit valóban érdemes megtartani.