„Meghalt a legnagyobb, a gyöngyvászon Bartókja” – Tarr Bélára emlékezik a magyar művészvilág

Magyar művészek és a legnagyobb nyugati lapok emlékeznek meg az egyik legnagyobb magyar filmrendezőről, a 70 évesen elhunyt Tarr Béláról. 

„Meghalt a legnagyobb, a gyöngyvászon Bartókja, aki nem itthon volt világhírű, a zseniális Tarr Béla. Pótolhatatlan. RIP. Ezt (is) ő ihlette” – emlékezett meg a rendezőről Bödőcs Tibor humorista, saját Maestro című jelenetét megosztva, melyben Thuróczy Szabolcs játszott.

A többek között a Kárhozat, a Sátántangó, a Werckmeister harmóniák és A torinói ló rendezője 70 évesen, kedd reggel hunyt el hosszú betegeskedés után. A hazai kulturális élet egy emberként gyászolja, számos művész emlékezett meg Tarr Béláról, saját személyes történetekkel is.

„Minden filmje megrázó, eredeti szemléletű, kísérletező, egyszerre metszően (könyörtelenül) pontos, miközben végtelenül érzelmes is volt, és mindig az elesettekről, a kiszolgáltattotakról beszélt nagy empátiával irántuk. Ahogy a művészetében, törhetetlen és kompromisszumot nem ismerő volt a magánéletében is. Mindig tudta, hogy mik azok a fontos és döntő pillanatok, amikor meg kell szólalnia és védelmébe kell vennie azokat a közös értékeinket, amelyek pusztulásra voltak, lettek ítélve a hatalmat méltatlanul gyakorlók által” – emlékezett meg Janisch Attila filmrendező. Kiemelte: Tarr Béla utolsó éveiben sokat szenvedett a fizikai fájdalmaktól (Tarr Béla ifjúként egy hajógyárban dolgozott, emiatt életre szóló hátfájdalom gyötörte – a szerk.), de ezt soha nem mutatta, ezekről soha nem beszélt, „a saját szenvedéseit nem tartotta elmondandónak, mások szenvedéseihez képest”.

Nagy Ervin színész is lerótta kegyeletét. „Olyan eredetiséggel, időtlenséggel alkotott, ami az egész világ csodálatát elnyerte. A világ filmkészítői ma gyászolnak, a magyar kultúra pedig félárbócra ereszti lobogóit az egyik legnagyobb alkotója előtt. Emlékét őrizzük, örökségét ápoljuk” – osztotta meg a színész, aki nem is rég járt a Krasznahorkai Lászlónak dedikált, s így Tarrhoz is kapcsolód kiállításon.

Tarr Béla gykori tanítványa, Olasz Renátó színész-rendező, akinek Minden csillag című, tavaly novemberben bemutatott filmjét producerként is segítette, így idézte fel a legendás rendező alakját: „Valaki, aki nem mismásol. Az emberek sokat mismásolnak, de ő mindig egyenes, van a lényében valami egyenes, amitől te is egyenes leszel. Nem mered nem a legjobb oldaladat hozni. Az a bátorság, ami áradt belőle, ez tett hozzá legtöbbet az én filmemhez is – idézte fel Olasz Renátó a Partizánban. Tarr Béla egész lényéből áradt, hogy nincs szabály, s nincs megalkuvás, egyszerűen bátor alkotó és ember volt.

„A legenda. Addig él, amíg emlékezünk rá. Van mire. Visszük tovább a harcodat” – írta Molnár Áron színész.

„Én mindig azt éreztem, hogy ugyanazt az igazságot nézzük, ugyanolyan intenzíven, polárisan különböző oldalról. Nevezhetjük az apokalipszis fájdalmának. De nevezhetjük a lét kibírhatatlan szépségének is. Gyengédség van mindkettő mögött. Neki fantasztikus, tömbszerű életműve van. Minden változáson túl érvényes. Az ilyen egyértelműség nem a mi világunkra van szabva. Sok áldozattal jár. Hálás vagyok minden filmjéért, hálás vagyok, hogy volt olyan önfejű, megszállott, végletes, világítóan tehetséges, hogy ezek minden fizikai törvény ellenére létrejöhessenek, hogy letaglózzanak és felemeljenek minket, meg a gyerekeinket, meg majd azok gyerekeit, míg a világ világ.” – osztotta meg gondolatait Enyedi Ildikó filmrendező a Telex kérdésére.

Szabó Simon színész-rendező többek között azt idézte fel, amikor a Magyarország 2011 című szkeccsfilmhez felkérte. „Béla hívott. Szkeccsfilmet készít, mondta, volna-e kedvem részt venni benne. Jancsó, Fliegauf, Török Feri… levegőt sem vettem, rávágtam: igen, persze, hogyne! Letettem, és csak annyit mondtam Albertnek: »Hülye vagy? Most hívott fel a Tarr Béla.« Nevettünk, döbbenten, boldogan. A Családi tűzfészek alapmű volt számomra. A Sátántangót akkor sem láttam, ma sem – de valahogy mindig úgy éreztem, ezt ő megbocsátaná. Talán azért is, mert tudta: kicsit hosszúra sikerült. Amikor elkészültünk a részünkkel a Magyarország 2011-hez, megnézte. Elmosolyodott, majd csak ennyit mondott: »Ritmus és emberek.« Ez maradt meg bennem. Ez a mondat, ez az emberi figyelem”.

Reisz Gábor, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, a Rossz versek és a Magyarázat mindenre rendezője egyszer engedélyt kért volna Tarrtól, hogy a Cirko Moziban játszodó jelenethez használhatják-e a Sátántangó plakátját, ami ott ki van állítva. Tarr Béla áldását adta, ám megdorgálta az ifjú rendezőt, amiért közvetítőkön keresztül hívta. Egyszer csak felhívta Reiszt:

„- Szia, tudom, ki vagy. Ide figyelj, tanulj meg valamit: egy rendező mindig hívja fel a másik rendezőt, ha akar tőle valamit. Ne a producerek meg a mozi meg mit tudom én. Rendben?

– Igen.

Az egész világ megemlékezik róla – Krasznahorkai László a New York Timesnek reagált

Tarr Béla halálhíre végigsöpört a világon, a legnagyobb filmes és legnevesebb közéleti lapok is megemlékeztek az egyetemes filmművészet óriásáról. „A lassú mozgású filmek titánja, 70 éves korában elhunyt. Hét órás filmját, a Sátántangót remekműnek tartják. A kritikusok és filmfesztiválok kedvence a marginális karakterek emberi méltóságára összpontosított” – írta Tarr Béláról a The New York Times.

A lapnak rövid nyilatkozatot küldött Tarr állandó alkotótársa, barátja, Krasznahorkai László Nobel-díjas írónk. Tarr Béla, mint írta: „korunk egyik legnagyobb művésze volt. Megállíthatatlan, brutális, megtörhetetlen. Amikor a művészet elveszít egy ilyen radikális alkotót, egy ideig úgy tűnik, hogy minden rettenetesen unalmas lesz. Ki lesz itt a következő lázadó? Ki fog előlépni? Ki fog mindent szétrúgni?”

„Tarr úttörője volt a »lassú mozi« mozgalomnak, amelyet fekete-fehér látványvilág, hosszú és megszakítás nélküli felvételek, minimális párbeszéd, a hagyományos narratív cselekmény elutasítása és a kelet-európai mindennapi élet gyakran sivár, unalmas ábrázolása jellemzett. Ezt talán legjobban az 1994-es Sátántangó című filmje testesíti meg, amely egy kis magyar falu küzdelmét mutatja be a kommunizmus bukása után. Hosszúsága ellenére a film Tarr egyik legelismertebb alkotása lett, és gyakran szerepel a valaha készült legnagyobb filmek listáján” – számolt be a Variety, részletes életrajzot is közölve. 

Valamennyi filmes szaklap kiemeli: a Tarr által 2012-ben Szarajevóban megalapított film.factory nemzetközi filmiskolán olyan nemzetközileg elismert alkotók tanítottak, mint Carlos Reygadas, Pedro Costa, Gus Van Sant, Tilda Swinton, Juliette Binoche, Jacques Rancière.

A The Guardian című brit lap a világ legjobb filmrendezői listáján Tarr Bélát a 13. helyre tette, így a magyar rendező megelőzi Tarantinót, Altmant, Almodovárt és Spielberget is.