A zöld átállás mellett tartósan velünk maradnak a fosszilis energiahordozók

Bár a megújuló energiák terjedése gyors, az olaj és a földgáz szerepe a globális energiarendszerben még évtizedekig jelentős marad, ami geopolitikai és gazdasági kockázatokat hordoz.

Az elmúlt években a világ egyre gyorsabban mozdult a zöld energia felé: a nap- és szélenergia telepítése rekordokat dönt, miközben az elektromos autók és a villamosítás iránti kereslet folyamatosan nő. Az International Energy Agency (IEA) 2025-ös jelentése szerint a megújuló energiák aránya az összes villamosenergia-termelésen belül elérheti a 35–40 százalékot.

Ugyanakkor a fosszilis energiahordozók továbbra is meghatározóak maradnak. Az olaj és a földgáz a világ energiafelhasználásának több mint 60 százalékát adja, és elsősorban a nehézipar, a közlekedés és a lakossági fűtés területén elengedhetetlen. Az IEA elemzése szerint a fosszilis energiahordozók iránti kereslet csak lassan csökken, különösen az ázsiai és afrikai feltörekvő országokban, ahol a gazdasági növekedés és az energiaigény gyorsabb, mint a zöld energia kiépítése.

Ez a kettős energiarendszer számos kihívást teremt. A fosszilis energia árának ingadozása továbbra is geopolitikai kockázatokat hordoz, míg a zöld átálláshoz szükséges nyersanyagok – például lítium és kobalt – iránti kereslet szintén feszültséget generál a nemzetközi piacokon. Az Európai Unió és az Egyesült Államok például aktívan dolgozik a kritikus nyersanyagok biztosításán, hogy a zöld átállás ne függjön kizárólag bizonyos régióktól.

A szakértők szerint a következő évtizedekben a világ energiarendszere párhuzamosan működő kettős modellre épül majd: a fosszilis és a megújuló energiák egyidejű jelenléte tartósan meghatározza a globális piacokat, az árakat és a geopolitikai kapcsolatrendszereket. A stratégiai cél most az, hogy a zöld átállás ütemét felgyorsítsák, miközben minimalizálják a fosszilis energia okozta kockázatokat.