A metaverzum fogalma olyan, perzisztens és egymással összekapcsolt virtuális környezeteket jelöl, amelyekben a felhasználók valós idejű interakciók révén vesznek részt gazdasági, társadalmi vagy oktatási folyamatokban. Tudományos szempontból a koncepció több technológiai terület metszéspontján helyezkedik el: virtuális és kiterjesztett valóság, hálózati infrastruktúra, mesterséges intelligencia, valamint ember–gép interakció kutatása alkotja az alapját.
A jelenlegi fejlesztések egyik legnagyobb korlátja az erőforrás- és infrastruktúraigény. A nagy felbontású, alacsony késleltetésű virtuális terek működtetése jelentős számítási kapacitást és sávszélességet igényel, miközben a felhasználói oldalon a VR-eszközök ergonómiai és egészségügyi kérdései – például a szemfáradás vagy a mozgásbetegség – továbbra sem megoldottak. Ezek a tényezők jelentősen lassítják a tömeges elterjedést.
Empirikus kutatások ugyanakkor rámutatnak arra, hogy bizonyos szektorokban a metaverzum-alapú megoldások már mérhető előnyöket kínálnak. Az orvosi oktatásban és a mérnöki tervezésben alkalmazott szimulációk javítják a tanulási hatékonyságot és csökkentik a költségeket. A digitális ikrek használata ipari környezetben lehetővé teszi komplex rendszerek valós idejű modellezését és optimalizálását, ami túlmutat a puszta virtuális jelenléten.
Tudományos konszenzus egyelőre nem alakult ki a metaverzum jövőjét illetően. A legtöbb elemzés arra utal, hogy a technológia nem önálló, univerzális platformként, hanem fokozatosan, specifikus alkalmazási területeken integrálódva válhat relevánssá. Ebben az értelemben a metaverzum kevésbé tekinthető rövid életű hype-nak, ugyanakkor nem is egy gyorsan bekövetkező digitális forradalom, hanem egy hosszú távú, evolutív fejlődési folyamat része.


