Nem új jelenség, hogy a karácsony már szeptemberben beköszön az áruházakba, de úgy tűnik, az ünnepi hajrá évről évre egyre korábban és egyre agresszívebben indul. A kereskedelem logikája egyszerű: aki hamarabb kiteszi az árut, az hamarabb ad el. Csakhogy közben az ünnepek elveszítik az időhöz, várakozáshoz és hangulathoz kötődő varázsukat.
Amikor a húsvéti nyuszi még a karácsonyi égők fényében mosolyog ránk, nehéz komolyan venni az „ünnepi készülődést”. Inkább tűnik ez egy végtelen marketingkörhintának, ahol nincs megállás, csak szezonról szezonra ugrás.
Hazai szemmel nézve mindez azért is érdekes, mert miközben a közbeszédben gyakran hangsúlyos a hagyományok, az ünnepek és a „régi rend” tisztelete, a gyakorlatban alig látszik törekvés arra, hogy ezek valódi tartalmát meg is védjük. A szabályozás és az iránymutatás teljesen a piacra van bízva, amely értelemszerűen nem kulturális vagy közösségi szempontok mentén működik. Így fordulhat elő, hogy az ünnepek időzítése, hangulata és jelentése lassan kicsúszik a társadalom kezéből, és marad helyette egy egyre korábban induló, egyre zajosabb vásárlási szezon – ami ugyan pörgeti a forgalmat, de aligha tesz hozzá bármit ahhoz, amitől egy ünnep valóban ünnep lenne.
A kérdés már nem az, mikor jön a következő ünnep, hanem az, marad-e még bármi, amit tényleg meg tudunk élni.
Fotó: Pixabay
